Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4

A KORMÁNY PAB.ASZTPOLITIKÄ.TA 1849-BEN 19 ségessé megjelenésem és intézkedésem, amit eddig bevégezni nem lehetett, de a nép egyrészről a panaszok elintézése iránti készséget, másrészről ott, ahol megjelentem, eljárásom eredményét tapasztalván, példás türelemmel várakozott, míg a sor a beadott folyamodások elintézésére kerül. Midőn most Szatmárból eljöttem, nehogy a nép a függőben maradt számos panaszok orvosoltatása iránt kétségbe essék és emiatt az önkény ellen önkényt használjon, vagy a panasz-özönnel a ministeriumnak váljék terhére, szükségesnek láttam az első alispán által körlevél útján a népnek tudtára adatni, hogy hivatalból rövid időre eltávozom ugyan, de visszatérendek s addig a panaszosok legyenek bizalommal és türelemmel panaszaik elintéztetése iránt.« A továbbiak során utalt Nagy József arra, hogy bár a törvényhozás »előleges tárgyul tűzte ki az lirbéri viszonyok maradványának megszüntetését és ebből a Szatmár megyei panaszok orvosoltatása önként fog következni«, a tervezett törvény létrehozatalához és foganatba vételéhez még sok idő kell s ezért figyelmeztette a minisztériumot, »miszerint addig is, míg a törvény életbe lépne, a Szatmár megyei panaszokat függőben hagyni nem lehet, hanem oda egy biztost kinevezni szükséges, aki ha a törvény keletkezéséig minden panaszokat el nem intézhet is, legalább a közbéke érdekében annyit eszközölhet, hogy a volt földesúr és felszabadult jobbágyok közötti súrolódást elhárítja és meggátolja, hogy a súrolódás kitöréssé ne fajuljon«. S most már egész tavaszon folytatott munkájának tapasztalatait összegezi Nagy József, amikor magyarázatul újból útal az úrbéri rendeletek végrehajtatlanságára, a jobbágynak a patriarkális viszony ürügyén történt rendszeres megzsarolására, az úrbéri összeírások meghamisítására, amikor is a teréziai összeírásban szereplő számú, de nem azonos telkeket írtak össze, »sokhelyt szándékosan kihagyván a sok földekkel ellátott régi telkeket«. Ezek a hamis összeírások szolgáltak alapul az úrbéri szabályozások alkalmával és az 1848 : 9. te. végrehajtásánál is, »innen következett, hogy az úrbéri szabályozások alkalmával a helységek földdel bíró lakosságának nagy része nemcsak földeitől megfosztatott, de még belső telke is majorsági telekké változtatott, és a nép minden szabályozás után panaszkodik, elfelejteni nem tudván, hogy őtet ősi telkétől és földjeitől meg lehessen fosztani«. A márciusi jobbágyfelszabadítás után a földesurak csak annyi telket szabadítottak fel, amennyi a fenti módon készült összeírásokban szerepelt, a többit pedig továbbra is szolgáltatásokra vagy fizetésre kényszerítik, »és így az 1848 : 9. tc. nemcsak meg nem nyugtatta a népet, dc még inkább abékétlenségnek egy újabb nemét idézte elő, az irigységet azoknál, kik most is tirbéri teher alatt állanak, azok ellen, kik az 1848 : 9. tc. által felszabadíttattak, és ez annál nagyobb figyelmet érdemel, mivel a teher alatt maradottak száma ha nem nagyobb részét, legalább általában fele részét teszi a népességnek. Ezektől az uraság az úri tartozást követeli, ellenkező esetben a telekről elmozdítással fenyegetőzik, az ilyen tartozások miatt a szolgabírák a népet költséges szóperrel sanyargatják«, sőt a földesúr sokhelyütt az április 19-i kormányrendelet ellenére erőszakkal kihányatja a telekről a szolgáltatások teljesítését megtagadó parasztot. »A népnek nagy része pedig mindezen ijesztések ellenére is se szolgálni, se fizetni nem akar, hanem ragaszkodik az 1848 : 9. tc. rendeletéhez.« »Míg én Szatmár megyében voltam — jut el jelentése befejezéséhez Nagy József —, igyekeztem minden önkényes eljárásnak elejét venni, ezt látván a nép, az erőszaknak nem szegzett ellenébe erőszakot, hanem panasszal járult hozzám : de tartani lehet attól, hogy ha nem lesz valaki, kihez a nép azon meggyőződéssel járulhat, miszerint panasza részrehajlatlanul