Századok – 1956
TANULMÁNYOK - L. Gál Éva: A köztársaság megteremtése Magyarországon (1946) 170
A KÖZTÁRSASÁG MEGTEREMTÉSE MAGYARORSZÁGON (1946) 193 kérdéseket egy ország életében nem harci riadóval kell elintézni."5 9 Nem véletlen, hogy „a tömegek harca" kifejezéstől felszisszentek, hiszen joggal féltek a tömegektől és a tömegek harcos fellépésétől. A tömegek elé nem állhattak ki azzal, hogy nem tartják időszerűnek a köztársaság kérdését — és még kevésbé azzal, hogy egyáltalán nem akarják a köztársaságot. A tömegek aktív bekapcsolódása ennek a kérdésnek eldöntésébe azt jelentette, hogy engedniök kellett, ha csak nem akartak elszigetelődni saját pártjuk tömegeitől és az ország egész dolgozó népétől. Természetesen emellett döntő súllyal estek latba a külpolitikai jellegű körülmények ; a már vázolt általános helyzet mellett az is, hogy közeledett a békekötés, és a demokratikus nemzetközi közvélemény előtt — amelyre nem lehetett nem figyelemmel lenni — semmilyen elfogadható indokkal nem tudták volna igazolni az államforma-rendezés elhalasztását. A Kisgazdapárt vezetői a párt megyei szervezetei vezetőinek, majd nemzetgyűlési képviselőinek január első felében összehívott értekezletein indokolták meg, miért kellett beleegyezniük a köztársaság törvénybeiktatásába. Ezen alkalmakkor is megmutatkozott az az ellenállás, amit a párt vezetőszerveiben túlsúlyban levő jobboldali elemek a köztársasággal szemben tanúsítottak. A képviselői értekezleten több jobboldali képviselő, köztük Sulyok Dezső, Fillér László és mások élesen kikeltek a törvényjavaslat ellen.60 A vita során azonban felülkerekedett az az álláspont, amely szerint az adott helyzetben nincs értelme szembeszegülni a köztársaság megteremtésének. Mint maga Nagy Ferenc is megírja, a képviselők többsége a köztársaság mellett volt. Mivel azonban éppen a hangadó, befolyásos képviselők, a jobboldal vezetői léptek fel a köztársaság ellen, a végső döntés Nagy Ferenc szerint még kétes volt. Ekkor felállt Varga Béla és kijelentette, hogy bár ő világéletében a monarchia híve volt, a jelenlegi körülmények között a köztársaságot látja jónak. Nagy Ferenc a január 8—9—10-én lezajlott háromnapos vita után tartott záróbeszédében részletesen megindokolta ezt az álláspontot. Beszédében többek között ezt mondotta : „Mindenki érzi, hogy államformánk nem maradhat a mai megoldatlan helyzetben", s beismerte, hogy sem a parasztoknak, sem a munkásoknak nem kell a királyság. Ezért, mondotta, „nem óvatoskodhatunk e kérdésben, hanem bátran és bölcsen kell a megoldás felé haladnunk. . . Ha rendeznünk kell az államformát, hát hogyan rendezzük? Nem hozhatunk mást, csak köztársasági államformát."61 Hasonlóan indokolja meg a döntést a Magyar Nemzet január 16-iszámában, a képviselői értekezletről szóló beszámolójában : „Bár voltak, akiknek más az álláspontjuk, — imponáló egységben nyilatkozott meg az a felfogás, hogy most6 2 nem látnak más utat, csak a köztársasági államformát." Balogh István, kisgazdapárti miniszterelnökségi államtitkár pedig hangsúlyozta, hogy az államforma kérdése reálpolitikai kérdés és bár a „királyság intézményéhez sok dicsőség, nemes emlék, szent érzelem és dicső hagyomány fűződik", nem lehet szembeszállni az egész világ fejlődésének menetével.6 3 59 Magyar Nemzet, 1946. jan. 13. 60 Sulyok Dezső, i. m. 144. 1. 61 Igazság, 1946. jan. 19. 62 Kiemelés tőlem — G. É. 63 Magyar Nemzet, 1946. jan. 29. 13 Századok
