Századok – 1956

TANULMÁNYOK - L. Gál Éva: A köztársaság megteremtése Magyarországon (1946) 170

192 L. GÁL ÉVA út közti küzdelem eldőljön, még további szívós harcokra volt szükség, sőt a leghevesebbek még csak ezután következtek. A Kommunista Párt a köztársaságért való harcban nemcsak a saját tömegeire támaszkodott, hanem olyan tömegekre is, amelyek más kérdések­ben még nem mindig követték a pártot. A köztársaság kérdésében más pár­tok és a pártonkívüliek széles tömegei is egyetértettek a kommunisták állás­pontjával, hiszen itt a demokratikus fejlődésnek egyik népszerű és általáno­san elfogadott követelményéről volt szó. A Közvéleménykutató Intézet 1945 decemberében és 1946 januárjá­ban köz véleménykutatást rendezett az államforma kérdéséről. Az intézet közölte jelentésében, hogy az államformaváltozásról megkérdezettek több­sége a köztársaság mellett foglalt állást-.5 4 Magában a Kisgazdapártban is az egyszerű tagok többsége és a becsü­letes vezetők a köztársaság hívei voltak. Ezt tükrözte, hogy a Kisgazdapárt 1946. január 7-i képviselői értekezletén, amelyet az államforma-kérdés meg­vitatására hívtak össze, a parasztképviselők a köztársaság mellett álltak ki.5 j Hasonlóképpen tették ezt egyes kisgazdapárti paraszt képviselők a Kis Újságnak adott nyilatkozatukban.5 6 Dobi István, a vezető baloldali kis­gazdapárti politikus január 17-i rádióbeszédében foglalkozott az államforma rendezésének kérdésével. Dobi István az egész ország színe előtt kijelentette : ,,. . . Ügy érezzük, merénylet lenne, ha most halogató álláspontra helyezked­nénk a köztársasági államforma kérdésében. . . Mi a legközelebbi időben már köztársaságot akarunk."5 7 Ez az állásfoglalás hatalmas paraszti tömegek véleményének adott hangot. A néptömegek aktív fellépését mutatja a békéscsabai dolgozók reak­cióellenes tüntetésének a miniszterelnökhöz intézett memoranduma, amely a köztársaság kérdéséről a következőket írja:,,. . .A népi demokratikus Magyar­ország felépítésében elengedhetetlen követelmény államformánk félreérthe­tetlen módon történő alkotmányos beiktatása. Követeljük a királyságra emlékeztető minden intézkedés azonnali eltörlését, a Habsburg-dinasztiá­val rokonszenvezők eltávolítását, mert megengedhetetlennek tartjuk, hogy a királypártiak, a hercegprímással az élén, szervezkedhessenek és ezzel akadá­lyozzák a népi demokratikus köztársaság kikiáltását."'8 A békéscsabaiak határozottan leszögezték, hogy az államforma sem olyan kérdés, amelyről a politikusok a nép bevonása nélkül dönthetnek — ahogy azt az ellenforra­dalmi erők szerették volna. Hogy a tömegek mozgósítása, bevonása a köztársaságért folyó harcba mennyire elevenébe talált a reakciós erőknek, arra következtethetünk a Magyar Nemzet című kisgazdapárti lapnak a Szabad Néppel erről a kérdés­ről folytatott polémiájából. A Magyar Nemzet „Harci riadó csata nélkül" című cikkében a Szabad Nép egy cikkével kapcsolatban nekitámadt azoknak, akik harcot hirdetnek a köztársaságért. A jobboldali kisgazdák szerint harcra nincs szükség, hiszen „atömegek alkotmányos kérdéseket rendes (?) országok­ben nem harccal, hanem szavazással szoktak eldönteni. . . Nagyon súlyos 54 A Magyar Közvéleménykutató Szolgálat jelentései, 1946. 1. sz. 55 Lásd Független Magyarország, 1946. jan. 14. 56 Lásd Kis Újság, 1946. jan. 11. 57 Kis Újság, 1946. jan. 19. 68 Vásárhely Népe, 1946. jan. 31.

Next

/
Thumbnails
Contents