Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
18 BARTA ISTV.ÍX Kiskolos községben fordult elő az az eset, hogy a földesúr egy a harctéren nemzetőri szolgálatban elhalt paraszt telkét próbálta körmönfont érvek alapján magának megszerezni, Nagy József azonban az elesett nemzetőr családjának javára döntött. Ugyanitt összesen 8 vitás telek úrbéri jellegét állapította meg, egyet majorságinak nyilvánított és négy. nem telket illető kérdésben elutasította a panaszost.7 1 Körtvélyesen hat jobbágytelken lakó nemestől a földesúr azzal az indoklással akarta elvenni a telket, hogy egy 1846-ban kötött haszonbéri szerződésben maguk is elismerték a telkek majorsági jellegét, továbbá, hogy az úrbéri perben nem úrbéres telkeknek állapíttattak meg s végre, hogy mint nemes emberek adót nem fizettek és így a telkek adó alapjává nem váltak. A megyei hatóságoknak mindez nyilván elég érv lett volna a telkek majorsági jellegének bizonyítására, Nagy Józsefnek azonban nem volt elég. Kihallgatta a helység öregjeit s ezek vallomásából kiderült, »hogy a folyamodók belső telkei a többi jobbágy féle telkekkel egysorban ember emlékezetétől fogva más jobbágyokéhoz hasonló szolgálatok alatt állottak«, a külső földeket pedig az 1817-es felmérés idején ezek után is a többi jobbágytelekhez mindenben hasonlóan adták ki, »s ezen időtől fogva a folyamodók vagy elődjeik ezen földeket állandóan használják és az uraságnak a többi jobbágyokkal egyenlően dézsmát adtak«. Mindebből Nagy József megállapította, hogy a folyamodók telkei úrbéri jellegűek s tulajdonosaikkal csak kényszerítő körülmények között, törvényellenesen lehetett megkötni a földesúr által érvül felhozott 1846-i szerződést. A telkeket tehát- a panaszosoknak ítélte és kötelezte a földesurat az időközben behajtott haszonbér visszatérítésére.72 A körtvélyesi ügy volt az utolsó a Nagy József által elintézett Szatmár megyei úrbéri panaszok'sorában. Az erről készült jegyzőkönyvet már Pest felé vezető útján, Yáradolasziban írta meg és június 19-én Pesten személyesen nyújtotta be az Igazságügyminisztériumban. Tevékenységét Szatmárban be kellett fejeznie, mert képességeire új munkaterületen volt szükség. Az igazságügyi szervek átalakulása során ugyanis Vukovics igazságügyminiszter a feloszlatott királyi tábla helyébe létesített országos törvényszék elnökévé Nagy Károlyt nevezte ki, s valóószínűleg az ő kívánságára a törvényszék bíráinak sorába Nagy Józsefet is számításba vette. Május 28-án jelentek meg a kinevező rendeletek73 s Nagy József utasítást kapott, hogy előző megbízatását befejezve, legkésőbb június 20-áig jelentkezzék új szolgálati helyén. Nagy József eleget tett az utasításnak. Pestre érkezte után azonban rögtön szükségét érezte annak, hogy felhívja a kormány figyelmét a Szatmárban befejezetlenül maradt küldetés fontosságára és azokra a veszélyekre, amelyek a kérdés elhanyagolásából származhatnak. Ezért még június 20-án megírta zárójelentését az Igazságügyminisztériumnak és ebben javaslatot tett a függőben maradt ügy megoldására. A jelentés bevezetőjében Nagy József röviden összefoglalta a küldetését szükségessé tevő előzményeket, utalt a megbízatását tartalmazó iratokra, végzett munkáját illetően pedig hivatkozott az időről-időre beküldött jelentésekre. »A panaszok — folytatta ezután jelentését — Szatmár megyében létem alatt folyvást szaporodtak, annyira, hogy 'mintegy 80 helységben lett szük-71 A máj. 24-én kelt jegyzőkönyvet 1. uo. 31/1849. sz. alatt. 72 A jún. 14-én kelt jegyzőkönyvet 1. uo. 76/1849. sz. alatt. 73 A kinevezési iratokát 1. Igazságügymin. ein. iratok 630. rakt. sz. csomóban ; megjelentek a Közlöny máj. 31-i számában.
