Századok – 1956
TANULMÁNYOK - L. Gál Éva: A köztársaság megteremtése Magyarországon (1946) 170
A KÖZTÁRSASÁG MEGTEREMTÉSE MAGYARORSZÁGON <I946> 173 xista álláspontot, hanem a demokratikus vívmányok jelentőségét lebecsülő „baloldali" nézetekkel szemben is. Különösen az első világháború alatt, a háború tanulságaira hivatkozva jelentkeztek olyan nézetek, hogy az imperializmus korszakában, amikor a tőkés államok politikai életében egyre erősödnek a reakciós tendenciák, amikor egyre jobban elmosódik a különbség a burzsoá köztársaságok és a monarchiák között, a proletariátusnak már egyáltalán nem érdemes a demokratikus átalakulásért és ezen belül demokratikus köztársaság megteremtéséért harcolnia, hiszen úgyis mindenképpen, minden államformában az imperialista politika érvényesül. Lenin ezekre a nézetekre válaszul kifejtette : az a tény, hogy az imperialista háború végképp megszüntetett minden különbséget a legdemokratikusabb burzsoá köztársaságok és a legreakciósabb monarchiák között, nem jelenti azt, hogy most már nem érdemes harcolni a köztársaságért5 . Ellenkezőleg : az imperializmus korszakában még jobban megnövekszik a demokráciáért folytatott harc jelentősége. ,,A kapitalizmus általában, az imperializmus pedig különösképpen a demokráciát illúzióvá változtatja — de ugyanakkor a kapitalizmus demokratikus törekvéseket hív életre a tömegekben, demokratikus intézményeket hoz létre, kiélezi az antagonizmust a demokráciát tagadó imperializmus és a demokráciára törekvő tömegek között."6 Az azóta eltelt időben kézzelfoghatóan bebizonyosodott, hogy az imperialista reakció visszahatásaképpen világszerte megerősödnek a demokratikus mozgalmak. Lenin azt is megmutatta — ami akkor még egyáltalán nem volt nyilvánvaló a munkásmozgalom számára —, hogy a proletariátus osztályharca, a szocializmusért folytatott harca szempontjából milyen óriási jelentősége van a demokratikus vívmányokért folytatott harcnak, a néptömegek demokratikus törekvéseinek. ,,. . .az imperializmus elleni szocialista felkelés megfogamzása és érlelődése — írta Lenin — elválaszthatatlanul összefügg a demokratikus ellenállás és felháborodás növekedésével."7 Ez a rendkívül fontos igazság a két világháború között, különösen a harmincas évektől kezdve és a második világháború alatt és után bontakozott ki teljesen ; a fasizmus megjelenése •és térhódítása az imperialista országokban tette nyilvánvalóvá, hogy a tömegek „demokratikus felháborodása" és elszántságuk a demokratikus vívmányok megvédésére olyan hatalmas erő-tartalék, amit a munkásosztálynak feltétlenül fel kell használnia a szocializmusért folytatott harcban és ami egészen iij utakat nyithat meg a szocializmushoz. Ezáltal a demokratikus feladatok és a szocialista feladatok közti szoros összefüggés az elmaradott, félfeudális kapitalista országokra érvényes kérdésből általános érvényűvé vált ; a második világháború után a veszélybe került demokratikus vívmányokért folytatott harc a legfejlettebb kapitalista országokban is bekerült a kommunista pártok programjába és elsőrendű jelentőségre tett szert. A második világháború utáni szakaszban a köztársasági államformáért vívott harc is új jelentőséget nyert. A háború eredményeképpen elsősorban a fasiszta uralom alól felszabadult országokban nagy demokratikus fellendülés következétt be. A második világháború és az antifasiszta harc tapasztalataival gazdagodott néptömegek nem voltak hajlandók többé a régi módon élni, hanem megkezdték országaik 6 Lásd Lenin Művei 23. k. 13. 1. 6 Lenin Művei 23. k. 14. 1. 7 Uo. 15. 1.
