Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
16 BARTA ISTV.ÍX mesnek nyilvánította s hangoztatta, hogy a mikolai földesúr a jobbágyokkal mindig szelíden bánt. A földesúr és paraszt közti viszony patriarkális idilljéről azonban Nagy József vizsgálata lerántotta a leplet. Az erdőhasználattal kapcsolatos panaszokról ugyan megállapította, hogy a szűkmarkú 1836-os és 1848-as törvény értelmezése szerint a parasztok nem kaphatnak többet, mint amit kapnak, az úrbéri telkekkel kapcsolatos viták megvizsgálása után azonban arra az eredményre jutott, »hogy Mikola helysége egyik azon Szatmár megyei helyek közül, mellyekben sem a Theresiai úrbér, sem az 1836-iki úrbéri törvények valósággal foganatba nem mentek, hanem mindazok, kik a helységben laktak, szerződéses, még pedig az úrbérinél sokkal terhesebb kötelességek teljesítésére szoríttattak. Ezen állapotból következett azon visszaélés, hogy a jobbágyoknak állandó jobbágyi birtoka nem volt, hanem az uraság által önkény szerént bírói ítélet nélkül szabadon elmozdíttattak, vagy földjük elvétetett, az uraság által megtarttatott, vagy más lakosnak átadatott.« S annak ellenére, hogy az úrbéri törvények a valóságban végrehajtva sohasem voltak, a szabályozó perben a földesúr annyi úrbéri telket mondott be, ahány a Mária Terézia-féle összeírásba bekerült, »de arra se fordíttatott kellő szigor, hogy az úrbér behozatalakor már létezett jobbágytelkek valósággal úrbéreseknek kijeleltettek volna, hanem az uraság szabadon kicserélte a régieket és azok helyett másokat jelölt ki«. Más esetekben régi és új telepítésű telkekre zselléreket telepített a földesúr, »anélkül, hogy a telepítési szerződésben a majorsági jog fenntartatott volna«. »Az úrbériségnek ezen bezavart állapotában« Nagy József azokat a lakosokat, akik telkeiket a földesúrral szemben úrbéreseknek vallották, arra utasította, hogy követelésükkel lépjenek be a folyamatban levő úrbéri szabályozó perbe és várják meg az illetékes bíróságok döntését. A vitás ügyekben azonban addig is, míg a bírói ítélet bekövetkezik, meghatározta »azon ideiglenes állapotot, mellyhez a felek magokat tartani fogják mind addig, míg a törvényes bíró, vagy a törvényhozás másképpen intézkedend«. S szorgos vizsgálat és az öregek tanúbizonyságának meghallgatása után összesen 45 volt jobbágy vitás telkét nyilvánította úrbérinek, viszont 20 panaszos esetében a telek majorsági jellege annyira kézenfekvő volt, hogy a földesúr javára kellett dönteni. Ezenkívül két volt jobbágyot, akiket Veres György közbirtokos a lakásukból önkényesen kihányatott, visszahelyeztetett házukba, a birtokost pedig utasította, hogy tartsa magát az április 19-i kormányrendelethez.67 Hasonló állapotokat talált Nagy József útjának következő állomásán, Sárközújlak helységben is és ennek megfelelően csaknem szószerint azonos az a jellemzés is, amelyet a kormányhoz küldött jelentésében az úrbéri törvények végrehajtásának elmellőzése s a telkek úrbéri és majorsági jellegének összezavarása folytán kialakult bonyolult helyzetről ad. A helyzet tisztázása itt is csak részletes és alapos bírói eljárás eredményeként következhet be, annyit azonban előrebocsát Nagy József, hogy »a helység lakossai az általok bírt telek és földek után közterhet viseltek«. A bírói eljárás befejeztéig azonban itt is meghatározta Nagy József a betartandó ideiglenes állapotot, és »a földesuraknak, helybeli bíráknak és öregeknek, úgy a panaszosoknak meghallgatása után« összesen 27 panaszos telkét nyilvánította úrbérinek, 16 egyéb panasz esetében pedig, amikor jobbára csak a panaszos által is elismert kötelességek teljesítésének módozatairól volt szó, elutasította, illetőleg a földesúrral való megegyezésre utasította a panaszost. Itt fordult elő az a jellemző 67 A máj. 14-én kelt jelentés és jegyzőkönyv uo. 288/1849. sz.
