Századok – 1956

TANULMÁNYOK - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenysége a kilencvenes években 126

166 S. VINCZE EDIT szervezeti Tanács inkább törvényhozási úton, mint a harc fegyverével akar jobb munkafeltételeket kivívni a proletariátus számára. Ez a kongresszus még harcolt ugyan a sztrájkjog törvény beiktatásáért, a századforduló után azonban a Szaktanács már akadályoziú igyekezett a sztrájkmozgalmat. Az új pártvezetés a szaksz

ervezeti mozgalom fejlesztése mellett legfontosabb feladatának az általános választójog megszerzését tartotta, Az 18Ő9. évi pártkongresszus, valamint az ugyanazon évben összehívott földmunkás^ kongresszus tárgyalásainak középpontjába ez a kérdés került. Világossá vált az a tendencies hogy az ipari és mezőgazdasági munkásság és a szegényparasztság mozgalmait a pártvezetőség az általános titkos választójog megszerzésére fogja a jövőben is leszűkíteni. Annak a kiemelése, hogy a válagatási jogért...folytatott harc nem végcélja a mozgalomnak, egyszer s mindenkorra lekerült a napirendről. ' A Magyarországi Szociáldemokrata Párt végleges arculata lényegében tehát kibontakozott a századforduló éveire. A párt a II. Internacionálé pártjainak mintájára reformista, a forradalmi hagyományokat megtagadó, megalkuvó párttá vált, amely elárulta a proletariátus és a parasztság forradalmi törekvéseit, igazi érdekeit és hátat fordított a nemzetiségi mozgalmaknak is. JEGYZETEK 1. A magyarországi munkásmozgalom és a vele kapcsolatos agrárproletár és szegényparasztmozgalmak történetének feldolgozása a felszabadulásig a magyar történetírás legelhanyagoltabb területe volt. Különösen érvényes ez a megállapítás a munkásmozgalom kezdeti szakaszára, a munkásosztály kialakulásának ós kezdődő mozgalmainak periódusára, első pártalapító kísérleteinek idejére, s a kilencvenes évek munkásmozgalom ^történetére. A polgári történetírók művei csak utalásokat, rövid megjegyzéseket tartalmaznak a tárgyalt kérdésekre vonatkozólag, amelyek természetesen tükrözik a magyar uralkodó osztályok ellenséges, elutasító álláspontját a történelem színpadán megjelenő új osztállyal, a munkásosztállyal szemben. A kilencvenes évek munkásmozgalmának történetével szociáldemokrata szerzők foglalkoztak alaposabban. A szociáldemokrata feldolgozások a mozgalom vezetőinek emlékirataira, vagy a mozgalom egyes résztvevőinek krónikaszerű feldolgozásaira korlátozódnak, amelyek többnyire nem lépnek fel tudományos jellegű történeti feldolgozás igényével. Ezek a művek a századfordulót követő években, nagy részük a Horthykorszak éveiben keletkezett azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a szociáldemokrata párt múltbeli történetének tendenciózus bemutatásával igazolását adják a párt adott időszakban való állásfoglalásának, s a párt múltjának felelevenítésével erősítsék befolyásukat a munkásmozgalomban. A XIX. századi munkásmozgalom történetének egyik jellemző vonása az a harc, amelyet a proletariátus legöntudatosabb képviselői a forradalmi, marxista munkáspárt megteremtéséért vívtak a különböző antimarxista, kispolgári irányzatok és képviselőik ellen. A szociáldemokrata szerzők éppen ezt a küzdelmet igyekeznek elhomályosítani, az erre vonatkozó lapokat szakítják ki a munkásmozgalom történetének könyvéből. Műveik úgy ábrázolják a munkásmozgalom fejlődésének útját, mint saját megalkuvó eszméik egyenesvonalú előretörésének diadalát, amelyet a munkásosztály feltétel nélkül helyeselt és követett : az ellenzéki irányzatok képviselőit megrágalmazzák, vagy működésüket egyszerűen elhallgatják. A szociáldemokrata szerzők művei tehát a puszta tényanyagon és a megalkuvás tendenciájának önleleplezésén kívül nem nyújtanak kulcsot a múlt század munkásmozgalom-történetének megértéséhez. A kommunista történetírók már a KMP illegalitásának éveiben foglalkoztak a magyarországi munkásmozgalom kezdeti történetének egyes kérdéseivel, az illegális pártsajtó hasábjain. A problémák szélesebb tudományos feltárása azonban csak a fel-