Századok – 1956

TANULMÁNYOK - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenysége a kilencvenes években 126

160 S. VINCZE EDIT forradalmi, polgári demokratikus célkitűzéseivel. A határozat érdeme, hogy a parasztság célul tűzi ki a nagybirtok elleni harcot, s elveti a nagybirtok sérthetetlenségének nimbuszát. Az egyenlősítésre való törekvés is paraszti, kispolgári, de forradalmi célkitűzés volt. Ez a célkitűzés is haladó volt, mert a nagybirtokok ellen irányuló paraszti harcnak volt a jelszava. A »Függetle

n Szocialista Párt« tehát kispolgári nézeteket vallott, az anarchizmus talaján állt. Mégis, a szociáldemokrata párt opportunizmusával szemben haladást jelentett, meggyorsítója, előrelendítője volt a parasztság harcainak. A »Független Szocialista Párt« szerepe éppen azért volt progresszív, mert segítette, szervezte, vezette a parasztság harcait a földért, a szabadságért, az egyenlőségért, amely harcok a parasztmozgalmak általános jellegéből fakadóan a forradalmi demokratizmus kifejezői voltak. A kormány nagyon jól látta, hogy az »agrárszocialista mozgalmak« szélesedése igen nagy veszélyt rejt magában. 1897 novemberében ezért került .sor arra — a karhatalom bevetése és állandó készenlétben tartása mellett —, hogy törvényhozási úton kíséreljék meg az aratósztrájkok letörését. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter törvényjavaslatot terjesztett elő, amely a mezőgazdasági munkások sztrájkjait betiltja, súlyos büntetést szab nemcsak a sztrájkólókra, hanem a sztrájk szervezőire és vezetőire is. A paraszti mozgalmak megfékezésében a szociáldemokrata párt is a kormány védelmére sietett. Szükségesnek tartotta, hogy az 1897 elején megtartott földmunkás kongresszus megtartása után ugyanabban az évben, decemberben, újabb kongresszust hívjon egybe. A kongresszus főfeladata a »Független Szocialista Párt« diszkreditálása s a parasztmozgalmak megfékezése, »törvényes útra« terelése volt. A pártvezetőség sok olyan határozati javaslatot terjesztett elő, amelyek forradalmi marxista pártvezetés mellett valóban a proletariátus és parasztság érdekeit szolgálták volna. A párt vezetőség törekvései éppen azért bizonyos sikert arattak is az agrárproletárok és szegényparasztok soraiban, hiszen látszólag a tudományos szocializmus talaján állottak. Azonban a II. földmunkáskongresszus legtöbb határozatában világosan megnyilvánult az a törekvés, hogy letereljék az agrárproletariátust és a parasztságot a forradalmi demokratikus parasztmozgalmak útjáról, s a pártvezetőség-megszabta keretek közé szorítsák. A pártvezetőség éppen ezért kidolgozta a »munkaviszonyok rendezésére« szükséges követeléseket, a 12 órai munkaidőt, a részmunkák megszüntetését, a napszámbérek készpénzzel való fizetését, a nők egyenlő bérezését, s előterjesztett egy aratószerződésmintát is. A követelések összeállításánál megmutatkozott, hogy a párt kénytelen volt számolni a Várkonyi-mozgalom eredményeivel, s az eddigi antikapitalista követelések mellé több antifeudális követelést is beiktatni. Azonban a parasztság antifeudális és antikapitalista követeléseit a pártvezetőség igyekezett háttérbe szorítani, s a parasztságot az általános polgári demokratikus politikai jellegű követelések irányába terelni. Ezen a kongresszuson nyíltan megtagadta a szociáldemokrata párt azt a kezdetben valóban követett elvet, hogy az általános választójog megszerzése nem végcél, hanem eszköze a proletariátus nevelésének. »Lassalle Ferdinánd volt az előharcosa az általános választási jognak — mondotta a kongresszus egyik szónoka —, amely azon egyedüli fegyver, amellyel a munkásság a mai társadalmat megdönti és felépíti .a másikat... «