Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
А К OKMÁNY l'AKASZTPOLITIKÁJA 1849-BEN 15 vénynek életbeléptetése és a nép nyugalmának fenntartása az álladalomnak érdekében áll, az úrbéri terhektől felszabadult telkeknek ingatagsága és ebből eredni szokott versengések pedig kivált a jelen viharos időbén a belbékére veszélyessé válhatnának«, ezért utasította Nagy Józsefet, hogy a panaszokat a törvények értelmében intézze el s határozzon meg egy olyan ideiglenes állapotot, »melyhez a felek magukat tartani kötelesek lesznek mindaddig, míg azok iránt a törvényes bíróság, vagy a törvényhozás másképpen nein intézkedend, és szigorú igazságszolgáltatás által a népnek bizalmát a törvény iránt szilárdítsa meg«. Ezután felsorolta a rendelet azokat az irányelveket, amelyeket a panaszok elintézésénél szem előtt kell tartani ; ezek — rövidebb fogalmazásban — azonosak voltak az egész országra érvényes rendelet alapelveivel.65 Az egész országra érvényes rendelet mellett Nagy Józsefnek azért volt szüksége erre a személyének szóló rendeletre is, hogy — kibővítve korábbi megbízatását, amelynek alapján csak javasolhatott, de önállóan nem dönthetett — a jövőben el is dönthesse az elébe kerülő ügyeket, legalábbis addig, amíg azok a rendes törvényes útra terelődnek. E rendelet birtokában látott hozzá Nagy József március végén félbehagyott munkájának folytatásához. Első jelentését a Vetés községben megvizsgált panaszokról küldte be az Igazságügyminisztériumnak május 10-i kelettel. Itt elsősorban a község fordult hozzá azzal a kéréssel, hogy »a királyi kisebb haszonvételek jövedelme, melly eddig tisztán csak a földesurakat illette, most midőn már az úrbéri birtok felszabadult, fordíttassék az egész község hasznára«. A kormánybiztos válasza erre a kérdésre egyszerű volt : az 1836 : 6. tc. még érvényben van, eszerint a regálék jövedelme a. földesurat illeti, míg a törvény mást nem mond, marad minden a régiben. Több eredménnyel járt az egyes községlakók által beadott számos panasz, amelyek túlnyomó részénél a szóban forgó telek úrbéri vagy majorsági jellegét kellett eldönteni. Összesen 43 ilyen jellegű panaszt vizsgált meg Nagy József és nem kevesebb, mint 32 esetben a volt jobbágynak adott igazat annak ellenére, hogy a földesurak a már korábbról ismert érvek és bizonyítékok tárházát vonultatták fel a maguk igazának bizonyítására.66 Nagy József Mikola községben végzett munkájának az kölcsönzött különös érdekességet, hogy itt volt közbirtokos Mándy Péter, akinek reakciós szellemű felterjesztését márciusból már ismerjük. Itt a lakosok jelentékeny része azt panaszolta, hogy »az erdő használatából, úgymint a faizás és erdőbeli legeltetés gyakorlatából kiszoríttattak, továbbá hogy az elkezdett úrbéri szabályozó perben a telkek száma és az úrbéri telken lakók helytelenül állapíttattak meg s a szerént számos olyan gazdák, kik kétségtelen úrbéri telkeket és földeket bírtak, nemcsak földjeiktől megfosztatnának, de még telkeik is majorságiak s annálfogva továbbra is teher alatt maradnának«. A birtokos, Mándy Péter viszont a folyamodók egynémelyikének panaszát nemcsak alaptalannak, hanem hálátlannak is nyilvánította, »a folyamodásban általában a földesurak ellen használt, kegyetlen zsarnok és reactionarius címeket rágalomnak nyilvánította s ezek ellenében az egész népségre hivatkozott az iránt, hogy jobbágyaival kegyetlenül nem bánt, sőt őket folyvást élelemmel segítette«. A folyamodvány »kíméletlen kitételeit« a többi közbirtokos is sérel-66 A rendelet érdekessége az, hogy szövege elejétől végig Nagy József s. k. fogalmazványa, Kossuth csak kézjegyével látta el és egy-két kisebb igazítást eszközölt rajta. (A fogalmazványt 1. az OHB 5194/1849. sz. iratcsomóban.) 06 A máj. 14-én kelt jelentést és jegyzőkönyvet 1. Igazságügvmin. úrbéri oszt. 7(52/1849. sz. alatt.
