Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
14 BARTA ISTV.ÍX takra vonatkozik, a katonaságra nem, a rendes katonai szolgálatban megrokkantak tehát csak a rendes — eléggé nyomorúságos — rokkantellátásra tarthatnak számot.6 4 Igaz, hogy a december 22-i rendelet valóban így intézkedett. Duscheknek azonban ennek ellenére még formailag sem volt igaza, mert hiszen Kossuth november 15-i felhívása — láttuk — a katonai szolgálatban megrokkantaknak is földosztást helyezett kilátásba. S ha ősszel még feszélyezte a kormányt az a körülmény, hogy a parasztkatonák földigényeinek a kielégítése végett vagy a kincstári, vagy újból a nemesi tulajdonhoz kellett volna nyúlni, ez az aggály is alaptalanná vált 1849 tavaszán, amikor a kormány egyre-másra vette zár alá az áruló arisztokraták birtokait. A Pallaviciniek, Károlyiak, Zichyek birtokaiból jutott volna bőven a hazáért vérző földtelen parasztoknak is és az április 19-i parasztvédő rendeletnek helyes kormánypolitika esetén csak az első, szerény lépést kellett volna jelenteni a parasztság igényeit felkaroló további intézkedések sorában. Az ilyen irányú előrehaladáslehetőségei azonban április 19-e után sem lettek sokkal kedvezőbbek. A következő hetek belpolitikai fejleményei között, amikor a fontos döntések meghozatala a Honvédelmi Bizottmány kezéből az új minisztérium hatáskörébe és a kossuthi politika korlátok közé szorítására törekvő országgyűlés ellenőrzése alá került, az úrbéri viszonyokat minden vonatkozásban megszüntető törvényjavaslat kilátásba helyezett országgyűlési tárgyalásától sem igen lehetett gyors és messzemenő eredményeket várni. Nagy Józseí működésének második szakasza Kétségtelen, hogy a győzelmes háború terheit hordozó parasztság igényeit ekkor, a nagy tavaszi diadalok és az ország tekintélyes részének felszabadítása után már nem elégíthette ki az április 19-i rendelet, amely egyébként is a számos igény és panasz közül csak egyet-kettőt — igaz. hogy a legfontosabbakat — volt hivatva orvosolni. Helyes alkalmazása, lelkiismeretes végrehajtása esetén azonban ennek ellenére is nagymértékben hozzájárulhatott volna a parasztság megnyugtatásához és a szabadságharc ügye iránti bizalom megszilárdításához. A rendeletnek azonban nagy gyöngéje volt, hogy — jobb megoldás lehetőségének híján — a vármegyei apparátusra bízta a vitás kérdések megvizsgálását és első fokon való eldöntését. Ez az eljárásmód még a legnagyobb pártatlanság és lelkiismeretesség esetén is az ügyek végletekig való elhúzásának veszélyét rejtette magába, nem is beszélve arról, hogy a megyei szervek pártatlanságához is szó férhetett. A rendelet jótékony hatása, csak akkor válhatott volna országos méretekben is érezhetővé, ha minden megyében akadt volna a kormány szándékait és a nép érdekeit annyira megértő kormánybiztos, mint amilyen Nagy József volt Szatmár megyében. Nagy József az április 19-i sikeres nap után még azt sem várta meg, hogy a nagy fáradsággal kiharcolt rendelet nyomtatásban is napvilágot lásson, hanem haladéktalanul visszaindult Szatmárba. Ideiglenes használatra magával vitte Kossuthnak egy rendeletét, amelyben az, mintegy válaszul Nagy József korábbi felterjesztéseire, összegezte a kormány álláspontját a szatmári panaszokkal kapcsolatban. Kossuth ebben a rendeletben a zavarok okainak többször említett fejtegetése után rámutatott arra, hogy »a tör-64 O. L. Hadügymin. 26.246/1849. sz.
