Századok – 1956

TANULMÁNYOK - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenysége a kilencvenes években 126

A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTIMEGALAKULÁSA ÉS TEVÉKENYSÉGE . 143 még többségben levő kispolgári rétegek törekvései közötti harc volt. A két csoport nézeteiben és gyakorlati munkájában megnyilvánuló ellentétek gyökere ide vezethető vissza. Melyek voltak azok az ellentétek, amelyek a két frakció tevékenységében és nézeteiben megnyilvánultak? 1. A »Munkás«-csoport állásfoglalását mindenkor a proletariátus érdekeinek szem előtt tartása jellemezte. Ez a csoport mindvégig megmaradt az osztályharc talaján, szemben a kispolgári reformizmus képviselőivel, akik gyökeréig opportunista gyakorlatot folytattak, s igyekeztek a proletariátus mozgalmait az osztályok közötti béke medrébe terelni. 2. A »Munkás«-csoport igyekezett — az akkori viszonyokhoz mérten magas színvonalon — megismertetni a marxizmus tanításait a proletariátussal, igyekezett nevelni, tanítani, felvilágosítani a munkásosztályt. A betegpénztári vezetőség teljesen mellőzte, elhanyagolta a proletariátus nevelését, elhanyagolta az elméleti munkát, a marxizmus tanításait elzárta a tanulni vágyó munkástömegek elől. 3. A )>Munkás«-csoport kísérletet tett arra, hogy mind a politikai, mind a gazdasági küzdelmekre előkészítse a munkásosztályt, s vezesse a harcot, összekapcsolva a harc két formáját, rámutatva a politikai és gazdasági küzdelmek kölcsönös kapcsolatára. A kispolgári reformisták viszont a harc két formáját szétválasztva, lényegében ökonomista módon a gazdasági harcot tolták előtérbe, elhanyagolták a proletariátus politikai nevelését, s a kormánynyal, az uralkodóosztályokkal való szolidaritásra buzdították a proletariátust. Természetesen a gazdasági téren folyó küzdelmeket is törekedtek minél békésebb vágányra terelni. 4. A legélesebb ellentétek az agrárkérdés területén bontakoztak ki. Míg a »Munkás«-csoport — ha nem is világos és helyes elvi alapon — célul tűzte ki a munkás -paraszt szövetség kiépítését, a betegpénztáriak hátat fordítottak az agrármozgalmaknak, a lassalleánus nézetek alapján el akarták szigetelni a munkásosztály pártját a parasztságtól. 5. A nemzetiségi proletariátus nevelése, szervezése területén is mutatkoztak ellentétek. Míg a »Munkás«-csoport igyekezett a nemzetiségi proletariátust és parasztságot szervezni, nevelni, addig a betegpénztári csoport hátat fordított a nemzetiségi proletariátusnak, parasztságnak. 6. Igen lényeges volt az az ellentét, amely a szervezeti forma kérdésében nyilvánult meg. A »Munkás«-csoport helyesen harcolt minden sematizmus ellen a szervezeti forma, kérdésével kapcsolatban, a betegpénztáriak lebecsülve a szervezkedés jelentőségét, bürokratikus módon próbálták ezt a kérdést megoldani. Míg az osztályharcos szárny célul tűzte ki a pártszervezetek kiépítését, megtartva azok vezetőszerepét a szakszervezetekben, addig a betegpénztáriak elhanyagolták a pártszervezetek kiépítését, s a szakszervezeteket is igyekeztek az ökonomizmus színvonalán tartani. Ezek az ellentétek azonban a két irányzat harcában nem fogalmazódtak meg világosan, a harc az elvi sík helyett többnyire a személyeskedés vonalán folyt. A »Munkás«-csoport csupán azt látta világosan, hogy a betegpénztári vezetőség megalkuvó, hogy elsekélyesíti a mozgalmat, hogy személyes érdekeit a proletariátus érdekei fölé emeli. Az osztályharcos szárny így nem tudta az ellentéteket elvi síkra terelni, ez volt egyik oka annak, hogy nem arathatott tartósan győzelmet az opportunizmus képviselői felett.