Századok – 1956
TANULMÁNYOK - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenysége a kilencvenes években 126
144 S. VINCZE EDIT 4 Az 1894-es egyesítő kongresszus — A pártmozgalom fellendülése Az Aradon, 1894. január 6-án és 7-én tartott kongresszuson alakult Magyarországi Szociáldemokrata Munkáspárt főfeladatának a pártegység megteremtését tekintette. A célkitűzés feltétlenül helyes volt, mert a munkásosztály egységének megbontása, az a tény, hogy a proletariátus egy részét a kispolgári ^reformisták vezették, károsan befolyásolta a munkásmozgalom fejlődését. A Magyarországi Szociáldemokrata Munkáspárt vezetősége azért küzdött, hogy az egyesülés elvi alapon, az opportunizmus feletti győzelem talaján jöjjön létre. A »Munkás«-párt vezetősége azt követelte, hogy a betegpénztár tisztviselő-gárdájának tagjait sem a párt vezetőségébe, sem fontos funkciókba ne válasszák be. Minthogy a kispolgári reformizmus képviselői és terjesztői többségükben a betegpénztár alkalmazottai voltak, az egyesülés e feltétele garanciát jelentett az opportunista befolyás megszüntetésére. A kispolgári reformisták viszont azt követelték, hogy mindazok, akik a «Munkás«-párt megteremtői voltak, maradjanak távol az egyesült párt vezetésétől. Ennek a feltételnek elfogadása az opportunizmus továbbélését jelentette volna, a betegpénztáriak félreállása esetén is. Az anyapárt ugyanis hajlandónak mutatkozott a betegpénztáriak mellőzésére. Ennek okát a betegpénztár tisztviselőgárdájában beállott szakadásban kereshetjük. A betegpénztár tisztviselőinek egy csoportja Farkas Károly vezetésével szintén helytelenítette a pártvezetőség működését, s harcot indított ellene. A betegpénztár tisztikara elbocsátással, kizárással védekezett a. belső ellenzék tevékenysége ellen, a harc azonban mégis gyengítette a betegpénztár befolyását. Az anyapárt vezetősége így a munkástömegek előtt eléggé hiteltvesztett betegpénztáriak helyett olyan, a mozgalomban eddig még vezérszerepet nem játszott férfiakat akart az előtérbe állítani, akik szintén az opportunizmus irányzatát képviselték. így, noha 1894 tavaszán több ízben történt mindkét fél részéről kísérlet az egyesülésre, a pártegység megteremtése késlekedett. Minthogy a két harcoló párt közt az erőviszonyok alig tolódtak el a »Munkás«-párt javára, ismét külső segítségre volt szükség a pártmozgalom továbbhaladásához. A II. Internacionálé 1893-as zürichi kongresszusa megbízásából az osztrák szociáldemokrata párt immár másodszor küldte egyik vezető emberét Magyarországra közvetítőként? Silberberg Ignác, az akkori idők egyik legtehetségesebb, legnépszerűbb agitátora jött Magyarországra, azzal a megbízatással, hogy segítse át a szociáldemokrata pártot a válságon. Az 1894 májusában tartott П1. kongresszuson jött létre a párt egysége, a »Munkás«-párt elveinek győzelmével. Az egyesülési határozat leszögezte, hogy a betegpénztár tisztviselői a pártban többé vezetőszerepet nem vállalhatnak. Az új pártvezetőség felerészben a »Munkás«-párt vezetőiből, felerészben pedig az anyapárt olyan vezetőiből jött létre, akik nem voltak a betegpénztár funkcionáriusai. A »Népszava« és az ekkor új néven megjelenő németnyelvű pártlap, a »Volksstimme« szerkesztése Silberbeg Ignác feladata lett. A »Munkás«-pártnak az egyesüléskor csak azt az engedményt kellett tennie, hogy Engelmann Pált visszavonja a mozgalom vezetésétől. A »Munkás«pártnak így nem sikerült Engelmannt megőriznie a mozgalom számára. Ennek oka az volt, hogy az anyapárt személyeskedő támadásai hatással voltak a
