Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4

12 BARTA ISTV.ÍX Az úrbéri rendelet jelentősége A nagyfontosságú rendelet — amennyiben következetesen végrehajtják — végső fokon a majorsági jobbágyok jelentős részének földjét gyakorlatilag szabaddá tehette volna ; rendkívül nagy volt ugyanis azoknak a telkeknek a száma, amelyek majorsági vagy úrbéri jellege homályos volt s a rendelet egyrészt azáltal, hogy a földesúr kötelességévé tette a bizonyítást és olyan bizonyítékokat írt elő. amelyekkel csak kevés földesúr rendelkezhetett, másrészt azáltal, hogy a fellebbezést a volt jobbágynak birtokon belől engedte meg, becsületes végrehajtás esetén lényegében a parasztok javára dönthette volna el ezeket a vitás kérdéseket. A tiszta majorsági földeket művelő parasztok számára ugyanakkor széles perspektívát nyitott meg a kormánynak a rendeletben nyilvánított azon ünnepélyes Ígérete, hogy az úrbéri vitás kérdések rendezésére és az úrbéri maradványok megszüntetésére haladéktalanul törvényjavaslatot terjeszt az országgyűlés elé. Persze ez a rendelet távolról sem ölelte fel a parasztság valamennyi sérelmét és követelését s a parasztság tömegeinek hangulatát talán még akkor sem tudta volna döntően befolyásolni, ha a kormány biztosítani tudta volna gyors és becsületes végrehajtását. Mindenesetre a parasztság további magatartása szempontjából a rendelet kibocsátása csak korlátozott eredményeket hozhatott, mint ahogy maga a rendelet is olyan mérlegeléseknek volt az eredménye, amelyek az önvédelmi harc és a parasztkérdés összefüggését csak szűkebb perspektívából vették figyelembe : nem akartak általános rendezést , hanem csupán meg akarták akadályozni a parasztság honvédelmi készségét károsan befolyásoló földesúri visszaéléseket. Ezt az önmagában is elkésett kiinduló lépést gyorsan kellett volna követnie a probléma általánosabb szemléletéből kiinduló következő lépésnek : valamennyi paraszti igény mérlegelésével a parasztság minden rétegét érintő pozitív juttatások útján kellett volna növelni, megsokszorozni a paraszti tömegek honvédelmi eltökéltségét. De várható volt-e Kossuthtól, vagy az országgyűlés birtokos nemesi többségét képviselő új kormánytól, hogy a nehezen megkezdett úton gyorsan tovább halad előre és radikális intézkedésekkel teszi érdekeltebbé a parasztságot a haza és a forradalom vívmányainak megvédésében? Ha visszagondolunk az április 19-i rendelet viszontagságos keletkezésének történetére, erre a kérdésre csak kétkedő választ adhatunk. Kossuthról láttuk, hogy a decembervégi döntő fordulat után, a szabadságharc ügyének mélypontja idején is következetes maradt őszi magatartásához : megnyilatkozásai továbbra is azt a meggyőződését tükrözik, hogy a márciusi törvény a parasztság minden lényeges igényét kielégítette, továbbra is a birtokos nemességben látta a nemzeti egységfront legfontosabb elemét, s bár gyakran fordult a parasztsághoz, amikor közvetlen veszély fenyegetett, vagy amikor az első sikerek után az erőfeszítések fokozása vált szükségessé, felhívásaiban továbbra is csak a nemesség áldozatkészségéből elnyert előnyökre utalt, de nem tette a leghalványabb célzást sem arra, hogy a kormány és az országgyűlés hajlandó a parasztságnak többet is adni, mint amennyit már megadott.58

Pedig Kossuth is és; 58

Egyik legjellegzetesebb példa erre Kossuth ápr. 7-i, Gödöllőn kiadott rendelete : ebben azt kívánta a felszabadult és felszabaduló területek lakosságától, hogy állítsák ki másodszor is áz elmúlt év szeptemberében kivetett újonemennyiséget, hogy a módosabbak ezen felül is fogadjanak minél több újoncot s hogy amerre az ellenség fut, »keljen fel a nép tömegestől s irtsa ki hazánk földjéről a zsarnok. ellenséget« ; ezzel szemben