Századok – 1956

TANULMÁNYOK - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenysége a kilencvenes években 126

128 S. VINCZE EDIT AII. Internacionálé Engels Frigyes kezdeményezésére jött létre, harcban az akkori idők egyik legveszélyesebb kispolgári irányzatával, a francia munkáspárt soraiban elterjedt posszibilizmussal, s a különböző kispolgári nézetek maradványaival (lassalleanizmus, anarchizmus). A II. Internacionálé működésének első szakaszát (1889-től 1895-ig, Engels haláláig) a marxizmus tisztaságáért folytatott harc, s a »viszonylag békés« időszakban a proletariátus harci formáinak lényegében helyes módon való kialakítása jellemezte. Noha az opportunizmus csírái a magukat marxistának valló, az európai szociáldemokrata pártokat szervező és vezető szociáldemokraták nézeteiben már megnyilatkoztak, a II. Internacionálé és a hozzá csatlakozott pártok ekkor még be tudták tölteni feladatukat. Ennek következtében az a segítség, amelyet a II. Internacionálé gyakorlatilag és eszmei téren is a magyarországi pártmozgalomnak adhatott, alkalmas volt arra, hogy előrelendítse a magyarországi proletariátus fejlődését. Ezt a segítséget a II. Internacionálétól azonnal, már megalakulásakor meg is kapta a magyar munkásmozgalom. 1 A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása (1890. december 7—8.) A II. Internacionálé megalakulását a legtöbb országban a munkásmozgalom fellendülése előzte meg, amely az európai kapitalizmus gyorsuló fejlődésének talaján ment végbe. Magyarországon a nyolcvanas években szintén rohamosan tört előre a kapitalizmus az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt : ezek az évek az imperializmusra való átmenet évei voltak. A nyolcvanas évek végén Magyarországon is megélénkült a munkásmozgalom : szaporodtak az ipari munkásság sztrájkharcai, új erőre kaptak a parasztmozgalmak. Ilyen körülmények között a II. Internacionálé létrehozásának előkészületei is hathatós eszközt jelenthettek az Általános Munkáspárt vezetőinek kezében a marxizmus tanításainak terjesztésére, a párt szervezeteinek fejlesztésére. Az Általános Munkáspárt vezetősége azonban nem élt a kínálkozó lehetőséggel, nem tulajdonított nagy jelentőséget a II. Internacionálé megalakulásának. Tájékozatlanságának vagy »pártatlanságának« bizonyítékaként mind a francia posszibilisták, mind a marxisták kongresszusi felhívását közzétette a pártsajtó hasábjain. Igen jelentős a munkásmozgalom fejlődése szempontjából az a tény, hogy az Általános Munkáspárt mégsem a posszibilistákhoz, hanem a marxista Internacionáléhoz csatlakozott, hiszen ha vezetésében a zavaros lassalleanizmus volt is az uralkodó, formálisan marxista pártnak vallotta magát. Az Általános Munkáspárt vezetősége az alakuló kongresszusra saját kebeléből delegált képviselőt Ihrlinger Antal személyében, aki a kispolgári reformizmus, a zavaros lassalleanizmus egyik legbefolyásosabb képviselője volt. Ez a pártvezetőség nem törekedett arra, hogy a küldötteket a proletariátus maga válassza. Lemondott a munkásosztály mozgósításáról, megakadályozta, hogy maga a munkásság olyan küldötteket válasszon, akik a magyarországi proletariátus igazi helyzetét és problémáit tárják fel a nemzetközi értekezlet fórumán. A munkásosztály egy része azonban hozzá látott, hogy kapcsolatot teremtsen a világ szocialista munkásaival. A Budapesti Cipészek Szakegylete