Századok – 1956

TANULMÁNYOK - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenysége a kilencvenes években 126

A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTIMEGALAKULÁSA ÉS TEVÉKENYSÉGE . 127 szilárd, munkáspárt megteremtése a hetvenes évek végén került ismét napirendre. ,Az 1880-ban alakult Magyarországi Általános Munkáspárt a korabeli nemzetközi munkásmozgalom színvonalán indult útjára, abban a periódusban, amikor a marxizmus tanításai nemzetközi méretekben győzelmet arattak, a marxista vezetés az egyes országok munkáspártjaiban megszilárdult. A Magyarországi Altalános Munkáspárt azonban, éppen a magyarországi kapitalista fejlődés korlátozott voltánál fogva, az ország félgyarmati, függő helyzetéből fakadóan — amely tényezők alapvetően befolyásolták a munkásosztály fejlődését — nem tudott egységes, marxista tömegpárttá válni. A nyolcvanas években még nem dőlt el Magyarországon a harc a lassalleanizmus és a marxizmus között, a marxista vezetés nem tudott megszilárdulni. A kispolgári reformista, zavaros lassalleánus nézeteket valló vezetők azonban a nemzetközi munkásmozgalom tekintélye előtt meghajolva, saját kispolgári nézeteiket, megalkuvó politikájukat igyekeztek marxista köntösbe bujtatni. Ez a törekvés két irányban hatott a magyarországi proletariátus fejlődésére : objektíve — ha korlátozottan is — hozzájárult a marxista tanítások egyes tételeinek tömegméretű elterjedéséhez ; másfelől azonban gátolta a pártvezetőség megalkuvásának felismerését, gátolta a proletariátus harcát a lassalleanizmus maradványai ellen. A nyolcvanas évek végén tehát az a sajátos helyzet állt elő Magyarországon, hogy névlegesen, külszínre fennállott a proletariátus pártja, amely a marxista tanításokat vallotta iránytűjének, lényegében azonban a magyarországi proletáriatusnak nem volt pártja, a kispolgári ideológiának erős befolyása volt a munkásmozgalomra, a marxista tanítások még nem hatoltak be a munkástömegekbe, a marxizmus győzelme még nem szilárdult meg. A 80-as évek végén tehát az a feladat állott a magyarországi munkásosztály előtt, hogy pártját, az Altalános Munkáspártot egységes, erős, szervezett, marxista párttá formálja. A munkásmozgalom belső erői azonban elégtelennek bizonyultak e feladat megoldására. A munkásosztály döntően kisipari és kisüzemi munkásságból tevődött össze, akik még — éppen akispolgári reformisták munkája hiányosságainak és opportunista szellemének következtében — alig, vagy egyáltalán nem jutottak túl az ösztönösség fokán, s így nem állhattak a pártszervezés élére. Az 1880-as évek elején fellépő ellenzék (Szalay, Eisel) anarchista, szindikalista elhajlásai és az uralkodó osztályok terrorizmusa miatt gyenge és szervezetlen volt, így bár elég jelentős erőt képviselt a mozgalomban, csupán arra volt alkalmas, hogy az új irányítás bázisául szolgáljon. A magyarországi értelmiség legjobb képviselői is csak a »polgári Magyarország« kibontakozásának útját keresték és üdvözölték a 80-as években, így távol maradtak a fejlődő és a. kibontakozó kapitalizmus súlyát érző munkásosztálytól. A magyarországi munkásmozgalom újjászervezése külső segítséget igényelt. Ezt a segítséget az Engels vezetésével 1889 júliusában alakult П. Internacionálé adta meg. AII. Internacionálé abban az időszakban alakult, amikor a legfejlettebb európai országokban a különböző kispolgári eszmei áramlatokkal, csoportokkal vívott harcok eredményeképpen, lényegében marxista alapon létrejött a munkásosztály pártja : a szociáldemokrata párt. Az új nemzetközi szervezet ezeket a pártokat volt hivatva összefogni, egységes elvi irányítást adni a pártmozgalomnak, megszabni a proletariátus harcainak irányát, a követendő taktikát.