Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1701—1790-ig 69
A BÉCSI U D VA II JOBBÁGYPOLITIKÁJA 1761 1790-IG 107 ta, hogy ne az ügy fontossága, hanem minősége döntse el, hogy melyeket int ézzen el a politikai hatóság. Minden peres úrbéri ügy és minden panasz, amely szerint egyik fél nem tesz eleget jogérvényes szerződésének vagy privilégiumának, a politikai hatóságok elé kerüljön. Bíróságok csak arról dönthetnek, hogy valamely szerződés jogilag érvényes-e, vagy nem." A magyar-erdélyi kancellária urai nem szívesen látták a Bécset járó jobbágyküldöttségeket, amelyektől József a jobbágyság igazi helyzetéről és a kormányszékek segítő készségének hiányáról, késedelmeskedő elintézési módjáról értesülhetett. Mikor például a Vas megyei Batthyány-féle borostyánkői uradalom jobbágyainak küldöttsége az udvarnál önkényes robotkövetelések miatt panaszkodott, a kancellária hazaküldte őket : várják meg otthon ügyük folyamatban levő elintézését, ne hanyagolják el otthoni munkájukat, ,,ne verjék magukat nagy költségekbe és ne zaklassák Őfelségét és a sok munkával amúgy is túlterhelt kormányszékeket", sőt azzal a fenyegetéssel, hogy elfogatják őket, megtiltották, hogy „mégegyszer ide merészkedjenek jönni". József a következő határozattal utasította rendre legfőbb kormányszékét : ,,A kancellária ebből az ügyből maga is beláthatja, hogyha ilyen megrögzött' módon intézi el az ügyeket, nem marad más hátra, mint olyan módszereket javasolni, minők a megjelöltek ; ezek csak arra irányulnak, hogy az embereket, akik elnyomás és igazságtalanság miatt panaszkodnak, eltávolítsák, büntetések fenyegetésével túladjanak rajtuk és őket igazságszolgáltatás, vagy panaszaik orvoslása nélkül csak távolról nyugtassák meg a legritkább esetben elnyerhető orvoslás reményével."10 0 A kancellária ugyan a szerinte meg nem érdemelt dorgálás feletti fájdalmának adott kifejezést, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy más hasonló esetben Rajecz község küldötteivel „további költségek elkerülése ^végett" közölje, hogy ,,azonnal utazzanak haza és a helytartótanácsot megbízza, hogy a panaszkodókra többszörösen örök hallgatást rójon".10 1 Fontos reformot akart elindítani József a kamara kezelésében levő uradalmakon elrendelt robotváltsággal. Ezek nagykiterjedésű jószágok voltak, főleg Dél-Magyarországon. Mária Terézia már 1778-ban elhatározta állampénzügyi okokból eladásukat. Hajnóczy József, akkor Forgács Miklós gróf magántitkára, tudomást szerezvén e tervről, javaslatot nyújtott be a magyar udvari kancelláriának 1778 szeptemberében : szüntessék meg a jobbágyságot az egész országban, és a nem nemeseknek is adják meg jószágok birtoklására való képességet. A kamarai uradalmakat ne nagybirtokokra, hanem kisebb jószágokra osztva adják el árverés útján és parasztok is vásárolhassanak belőlük. A kisbirtokosok ugyanis jobban szoktak törődni földjeik megmunkálásával, helyben is fognak lakni és iparosokat gyűjtvén maguk köré, inkább csinálnak pénzforgalmat, mint a nagy uradalmak.10 2 99 1781. máj. 18. Canc. : 1781 : 3174. 10 .° Á. T. 1784 : 1820. 101 Á. T. 1785 : 411. 102 Szentkláray Jenő: Száz év Dél-Magyarország újabb történetéből. Temesvár, 1879. 334. 1. — Csaknem teljesen azonos módon hajtotta végre az uralkodó engedélyével Raab kamarai tanácsos Ausztriában 1775-ben, 1776-ban a kamarai és az ex-jezsuita birtokok parcellázását. A »raabisutio« szerint az állam főtulajdonjoga továbbra is fennmaradt, de a robot, valamint a jobbágy személyes korlátozása végleg megszűnt. Ez nagyarányú belső kolonizációt idézett elő. Néhány földesúr is követte az állam példáját. — Kamii Krojta : Déjiny selského stavu. Pràha, 1940. 330 — 333. 1.
