Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1701—1790-ig 69
A BÉCSI UDVAR JOBBÁGYPOLITIKÁJA 1761—J.790-1G 101 Panaszaikkal előbb a városbíróhoz, majd a földesúri tisztekhez, m^tjd magához a földesúrhoz, aztán még a vármegyéhez és gróf Forgáeh főispánhoz is fordultak, de segítséget sehonnan sem kaptak.8 6 A nép közt erre többen gyűjtést indítottak 1773 júniusában és 300 forintot összeszedvén két parasztot, Oláh Mihályt és Katona Istvánt az úrbérrendezés megváltoztatása érdekében Bécsbe küldtek, mint ők mondják, „megtudákolni, ha ugyan ezen mi ránk adatott forma szerint vagyon-e a felséges Urbárium", vagyis, hogy nem szedték-e rá őket. Mikor a küldöttek visszajöttek, a megye keményen megbotoztatta őket. Annak ellenére, hogy vasárnaponként kihirdettette a városi elöljáróság, hogy tilos a küldöttségek menesztése Bécsbe, augusztusban egy Vékony György nevű paraszt Párizpápay János nevű Bécsben lakó egyénnel, aki magát a királynő orvosának adta ki, összefoglaltatta a vásárhelyiek panaszait, hogy a földet tévesen mérték fel és a méltányosnál több terhet róttak ki rájuk. A város nevében kérvényt is szerkesztett és levelet is küldött Vásárhelyre, amelyben a parasztokat az új úrbérrendezés visszautasítására szólította fel, azt állítva, hogy azt a hatóságok és az uradalmi tisztek a királynő hozzájárulása nélkül csinálták. Egy másik levélben meg sürgette, hogy néhány vásárhelyit küldjenek fel Bécsbe — persze ,,némi pénzzel". A parasztok összejöveteleken százhúsz forintot gyűjtöttek és újból Bécsbe küldték embereiket, Dajka Jánost és Lázi Jánost, akik egy Párizpápay szerkesztette kérvényt adtak be a királynőnek, bizonyára a kabineti titkárságba, amelyben azt panaszolták, hogy telkeiktől megfosztották őket. Visszatértük után Csongrád megyéhez is nyújtottak be folyamodást, amelyben hamis urbárium készítésével és a vásárhelyi nép elnyomásával vádolták meg a megyei hatóságot. Mikor a visszajött küldöttek híveikkel megbeszélésre akartak összejönni, a megye elfogatta a „korifeusokat" és egy részüket in flagranti megbotoztatta, Többeket utóbb botbüntetésre ítélt a megye, de miután a királynő a botbüntetést elengedte nekik, csak a megyegyűlés előtt figyelmeztették őket, kioktatták az úrbéri rendeletről és engedelmességre intették mind a megyei, mind az urasági tisztekkel szemben. A vezetők azonban nem nyugodtak meg, összejöttek titokban, TI népet újból megnyerték maguknak és megint pénzt gyűjtöttek. A községi elöljárósághoz Párizpápay tollából eredő újabb beadványt intéztek, amelyben az urbárium végrehajtását hamisnak és semmisnek mondották és kérték, hogy új igazi urbáriumot csináljanak. A királynőhöz újabb kérvényt adtak be, melyben bepanaszolták a megyét, hogy vezetőiket elfogatta. Dajka János az írást, mikor a nép a templomból kijött, felolvasta és buzdítására mintegy 500 ember betört a városházára, új urbárium kiadását követelve. Mikor a szolgabírák felvilágosították őket, hogy erről nem lehet szó, látszólag megnyugodva szétoszlottak. Csakhamar azonban még veszélyesebb mozgalom tört ki. Június 1-én mintegy hétszázan felvonulva kényszerít ették az éppen jelenlevő alispánt, hogy jelenjék meg előttük és követelték tőle egy Bécsből küldött urbáriumot elébe tartva, hogy új urbáriumot adjanak ki. A nép beadványa szerint az alispán megkérdezte a népet, „ha ugyan őfelségének hívei volnának-e, vagy pártütők", melyre a nép igenis mindenekben öfelsé-86 „Vásárhely szabad menetelű mezőváros lakóinak hat esztendők forgása alatt történt dolgaiknak eopiája". — O. L. Helytartót, lt. — Urbarialia, 1775. Csongrádi m., ahol a mozgalommal kapcsolatos per aktacsomója van.
