Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1701—1790-ig 69
102 ECKHATtT FERENC gének engedelmeskedő hív jobbágyi, úgymond, életük fogytáig és azon kegyelemnek kegyes parancsolatjától sem jobbra, sem balra nem hajlók. Amire a vicispán : Hát mit kerestek, holott már sokszor előtökbe adattatott úgymond, melyre a köznép : Tisztelt Úr, nem ezt keressük, melyet az urak 9 mi előnkbe adtak, hanem azt a mely minekünk a Fölsőségtől parancsoltatott, hogy kérjük az Tisztelt Uraktól." Az alispán erre a vezető Dajka Jánost hajánál ragadta meg, hogy elfogassa, mire a nép kiragadta vezetőjét ,,az veszedelemből, hogy erőszakosan meg ne kötöztetnék, amely népnél nemhogy az elvádolás szerint fegyver, de még csak nádszál, vagy legkisebb vessző sem volt" — mondja a nép beadványa. A megyei ügyész vádja szerint a királynő rendelte el július elsején a lázadók vezetőinek, Dajka Jánosnak. Lázi Jánosnak és Vékony Györgynek, ha kell, katonasággal való elfogatását és nagyobb biztonság kedvéért a szegedi várba való beszállítását. Szerinte, mikor Dajkát elfogták, a dühös tömeg megrohanta az alispánt. Borka Ferenc az alispánt hajánál húzta és a megyei hajdúk csak nehezen tudták a hatósági személyeket a nép dühétől megmenteni. Közben egyre jöttek-mentek a küldöttek Bécsbe (Albert István, Babies Gábor), ahol Párizpápay jó szóval tartotta őket, azt hazudva, hogy mint a királynő orvosának módjában van minden nap beszélni vele. Nála tartózkodott a bécsi Landstrassen levő lakásán az elfogatás elől elmenekült Lázi János is. Mik voltak a nép panaszai, amelyeket a királynő rendeletére Csongrád megyének 1774. október 29-én tartott sedriáján meg kellett tárgyalnia? Túlnyomó részben a földesúri kisajátításra vonatkoznak : 1. a földesúr lefoglalta Újváros jószág jelentős részét, amelyet a város marhalegelőnek használt. 2. A földesúr elvette Tompahát, Kéktóhát és Sámson jószágokat, amelyeket azelőtt kertészeknek adott bérbe és Sváby Kristóf jószágigazgatónak adta. míg Nagy Hajlás földet majorságához csatolta. 3. Batida, Rét-Kopancs, Kingécz, Földvár, Mártély birtokokat és Sikancsot is elszakították a községtől. Azelőtt a vásárhelyiek szárazság idején ott gyűjthettek szénát, niost'ez csak akkor van megengedve, ha a széna egyharmadát az uraságnak adják. 4. Minden marha után 17 krajcárt kell fizetniök. 5. A telekkimérés alkalmából sok föld megmaradt és ámbár kérték, hogy adják nekik úrbéri terhek mellett, mégis inkább idegeneknek adták. 6. Az uradalmi tisztek olyanokat tesznek meg bíráknak, akik nem a község hasznát nézik, hanem ajándékokkal megvesztegethetők, és ilyen ajándékokat azután a szegény lakosoktól is kicsikarnak a maguk részére. Ehhez még egy csomó egyéni panaszt is csatoltak robotvisszaélésekről. A legnagyobb sérelme a szegényebb népnek, mint a védő kifejtette, az. hogy ámbár a királynő az Urbáriummal az adózó nép terhét arányosan akarta szabályozni, azt kell látnunk, hogy a végrehajtásban nem voltak tekintettel a teherviselő képességre. A gazdagabbakon könnyítettek, míg a szegényebbek napról-napra gyengülnek. Ha egy gazdagabb parasztnak 200, vagy még több marhája is van és csak 3 telke, a marhák után semmit sem köteles szolgáltatni, hanem csak a telek után, ami aránytalanul kevesebb, mint egy nyomorult féltelkesé, akinek semmi jövedelme állattenyésztésből nincs. A nép legnagyobb részének a marhanevelésre kihasított legelőből semmi haszna nincs, holott annak terhéhez mindenkinek hozzá kell járulnia.8 7 87 A vásárhelyi szegénység ügyének irataihoz mellékelve van az úrbérszabályozás előtti adózás kulcsa. Eszerint ház, emberfő és állatállomány után fizettek. Pl. a ház
