Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1701—1790-ig 69

100 ECKHATtT FERENC amelyben előterjesztették az úrbérrendezéssel kapcsolatos panaszaikat. Főleg a robotteljesítésben érezték eddigi helyzetük kedvezőtlen átalakulását.8

3 A Komárom megyei Tarján község jobbágyai felségfolyamodványukban földesuruk kisajátító mohóságáról is panaszkodtak, 1773-ban robotterheik megnövekedésén és egyebeken kívül. Jóllehet 20 év alatt irtott és művelhetővé tett földeiket már korábban elvette és újból bozótosokat adott nekik, az Urbárium bevezetése alkalmából 25 visszamaradt negyedtelket lefoglalt, azokat majorságához csatolta és .bérbeadta.8

4 3. A hódmezővásárhelyi forrongás A legerősebb és legtartósabb mozgalmat az Urbárium végrehajtása Hódmezővárárhelyen váltotta ki, ahol még két évtized sem múlt el a jobbágyság utolsó lázongása óta. Ennek a mozgalomnak a lefolyása is bizonyítja, hogy a nép földesurai és az azokat támogató hatóságokkal szemben Bécsből, az udvartól várt segítséget igényei kielégítéséhez.8

5 1768-ban gróf Károlyi Antal, a város földesurának tisztjei arra bíztatták a népet, ,,hogy gondolkozzanak életek felől, mivel az Urbárium... rövid időn belül be fogna következni". Azért a „köznép" arra kérte a városbírót és tanácsát, hogy tárgyaljanak a földesúrral szerződés kötése végett. A bírák — mondják egy beadványban a vásárhelyiek — úgy feléltek nekik, „hogy lennének csendességgel, majd ők elintézik a város népének ügyét". Titokban pedig úgy gondolkoztak, hogy „essünk ki a Mélt. Ür tiszteletének kedvéből" és a népet a városházához hívatván, felolvasták előttük az Urbáriumot. Mire a „köznép" így nyilatkozott : „ha Ő Felsége parancsolatja az Urbárium és akképpen minden punctomjai amint minekünk előnkbe adatott, tehát mindenekbe térdet s fejet hajtván minden rendben levőknek engedelmeskedünk", de ha különbözik attól, nem kötelezik magukat , „és az időtől fogva a mi bíráinktól mindenkor csak titokban tartatott, mintegy négy esztendőkig". 1772-ben aztán jöttek „inzsenérek", és kimértek nekik egész, fél-, negyed- és nyolcadtelkeket. Hiába mondták, hogy ennyi földből még bő terméskor sem tudják megadni a porciót, és a „Méltóságos Uraság taxáját", hát még a katonaság „kvártélyozását", amit a bírák csak némely esztendőben térítének meg némelyeknek. így fennmaradt a földnek nagy része, holott a nép, nem lévén elég földje „kényteleníttetik idegen helyekre esztendőről-esztendőre kenyere keresésére bujdosni". Panaszkodnak továbbá, hogy kevés föld után is mennyi robotot követelnek, hogy a pusztán maradt földeket részint a földesúr, és a „T. Director úr", részint a község bírái foglalták el és,,mind a baromjáró, mind pedig a szántóföldeket elszorongatták". Mindenfelől azt hallják, hogy a forspontot vagy mindjárt pénzen megfizetik, vagy pedig nyugtát adnak róla, és az adóba beszámítják. „Nálunk pedig a mi bíráink még akkoráig soha csak egy pénzben is fel nem fogták.sem pedig azon megszolgált embereknek semmit sem adtak." 83

O. L. Cano. : 1773 : 32. és 4527. 84

O. L. Cano. 1773 : 6413. -1774 : 155., 3320. 85

A forrongással foglalkozott Szereinlei Samu is (Hódmezővásárhely története. III. kötet, 1907, 358. s köv. 1.) a Károlyi-levéltár anyaga alapján, leplezve a földesúri visszaéléseket.