Századok – 1955

Vita - Vita az 1875. évi fuzió történetével kapcsolatos kérdésekről 924

VITA AZ 1875. ÉVI FÚZIÓ TÖRTÉNETÉVEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEKRŐL 927 A nép felé gyakorolt levezetőszerep talán éppen azért Jókai tollából nyert kifejtést, mert e levezetőszerep népellenes értelmét Jókai függetlenségi lehetőségben való hitének s müveinek aranyfedezete eltakarta. Mintha Jókai csak azért vált volna a középnemesség illúzióinak kifejezőjévé, hogy ez osztály jövőjébe vetett hite — a középnemesség dicső múlt jának megörökítésére ösztönözze tollát, s az irodalmat remekművei sorozatával ajándékozza meg ; másfelől e hit szónoklatokká s napipolitikai cikkekké válva, megkönnyítse az áruló középnemesség helytállását a nép előtt, segítse eltakarni igazi arcát. * Az első hozzászóló Sándor Vilmos szerint a fúzió előtörténetének mindeddig kielégítően meg nem oldott egyik fő kérdését képezte az, hogy a középnemesség miért és milyen alapon oszlott meg a Deák-párt és a balközép között. Azok a kutatások, melyek a középnemességnek e két párt közötti megoszlását a középnemesség rétegeinek különböző gazdasági érdekeiben keresték, nem vezettek kielégítő eredményre. A Markovitsné által korábban ebben az irányban végzett vizsgálatok csak megerősítették a Deák-párt összetételének a már ismert adatait, de a középnemességet illetően nem tudtak olyan gazdasági mozzanatot feltárni, amely a két párt közötti megoszlásukat indokolná. Sőt, ezek a kutatások azt mutatták, hogy a középnemesség különböző rétegei mindkét pártban kb. ugyanabban az arányban vannak képviselve. Azok az inkább logikai következtetésekre, mintsem tényekre alapított megállapítások pedig, amelyek úgy vélik, hogy a Deák-pártban a középnemes birtokosságnak erősebb rétege helyezkedett el, mely képes volt a kapitalista gazdálkodás útjára lépni, míg a balközépben a gazdaságilag gyengébb, részben deklasszálódott része volt túlnyomóan képviselve — mivel adatszerűen nem bizonyíthatóak — logikailag sem fogadhatók el. Nem fogadhatók el azért, mert a logikai érvek nem kizárólag ezt a felfogást támasztják alá; a logikai érvek az előbbi állítás ellenkezőjét is hihetővé tehetik, azt ugyanis, hogy a Deák-pártban, a kormány közelében, a középnemességnek gazdaságilag leggyengébb, már 1867-ben is hivatalokra szorult rétege helyezkedett el. Az egykorú forrásokban és polgári feldogozásokban az utóbbi lehetőséget igazoló utalásokat éppen olyan bőven lehet találni, mint arra is, hogy a középnemességnek gazdaságilag legerősebb, s éppen ezért a kormányhatalomtól legfüggetlenebb része balközéppárti. Az a feltevés tehát, hogy a középnemesség azért oszlott meg a két párt között, mert gazdasági érdekeinek különbözősége két nagy csoportra tagolta, nem igazolódott. A kérdés megoldatlan maradt, illetőleg ezek az ellentmondások arra mutattak — amit egyébként az adatok is igazoltak —, hogy mindkét párt a középnemesség valamennyi rétegét képviselte. Ezt látszik bizonyítani továbbá az a tény is, hogy a Deák-párt és a balközép a kiegyezés előkészítésében nem mint két -különálló pártalakulat, hanem mint a középnemességnek közös platformon álló pártárnyalatai együttesen jártak el, ami egyben arra is utal, hogy gazdasági bázisuk is közös volt. De még inkább erre mutat az, hogy a korábban két pártárnyalat kb. 10 évi önállóság után, a fúzió során ismét egyetlen párttá tudott összeolvadni. A középnemesség zöme tehát csak átmenetileg oszlott meg két párt között. A dualizmus megszilárdításának feladata éppúgy egy pártba terelte őket, mint korábban a kiegyezés, létrehozásának célja.