Századok – 1955

Vita - Vita az 1875. évi fuzió történetével kapcsolatos kérdésekről 924

928 VITA AZ 1875. ÉVI FÚZIÓ TÖRTÉNETÉVEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEKRŐL 928 Nyilvánvaló tehát, hogy a balközépi pártalakulás alapját, okát nem a középnemesség gazdasági rétegeződésében, hanem másutt kell keresnünk. Ügy véli, hogy a Markovitsné által adott megoldás elfogadható, helyes megoldás, mert végső soron a hagyományokon alapuló illúziókban gazdasági okok tükröződnek. A marxizmus tanításának nem mond ellent az olyan felte­vés, mely a pártcsoportosulások okát nem közvetlen gazdásági tényekben keresi. A probléma és megoldása bizonyos mértékig hasonló ahhoz, amit Engels a német Reichstag Zentrum-pártjával kapcsolatban állapított meg. Engels szerint ugyanis a Zentrum »nem tisztán gazdasági alapon nyugvó pártalaku­lás«1, nem elsősorban a közös gazdasági érdekek tartják össze, hanem a »porosz­gyűlölet«, amely viszont a nemzeti ellentétekből táplálkozott. Bár az Engels által ismertetett német pártalakulás és a balközép között semmi olyat, ami analógia felállítására jogot »adna, találni nem lehet, mégis két közös vonásra rá lehet mutatni. Az egyik az, hogy a német junkerek zöme két párt, a Zentrum és a konzervatív párt között oszlott »eg. A másik közös vonás : a konzervatív pártban tisztán gazdasági alapon, a Zentrumban nem tisztán gazdasági alapon, hanem a porosz-gyűlölet alapján tömörült. Az Engels-idézet fényénél azonban nemcsak a Markovitsné által adott megoldás bizonyos fokú jogosságát lehet megállapítani, hanem annak két hibája is láthatóvá válik. Az egyik hiba az, hogy Markovitsné nem kapcsolja világosan és a maga teljességében a pártalakulás közvetlen, szubjektív alapját a végső, az osztály, illetőleg gazdasági alapjával össze. Engelsnek abban a megállapításában, hogy nem tisztán gazdasági alapról van szó, benne van az is, hogy végső soron a Zentrum pártalakulásának gazdasági alapja volt. . A középnemesség illúzióinak objektív szerepét, amelyet az antagonisz­tikus osztályellentétek levezetésében betölt, Markovitsné helyesen fejti ki. Ugyanekkor azonban nem mutat rá arra, hogy ez végső soron szintén gazda­sági alapra, mégpedig az elnyomott osztályok kizsákmányolásának a lehetőleg simább biztosítására vezethető vissza. A másik hiba az; hogy Markovitsné túlságosan elvi alapon dolgozta ki a problémát és nem vizsgálta meg azt, hogy a valóságban hogyan, milyen formában jelenik meg a balközépiek »illúziója«. Az Engels-idézetnek az a része, amely a porosz-gyűlölettel indokolja a Zentrum csoportosulását, hívja fel erre a figyelmet. A középnemesi illúziónak, és főleg ennek a nép felé gyakorolt levezető szerepének valóságos megnyilvánulásán véleménye szerint : a német­gyűlöletet kell érteni. Ez volt az az érzelmi motívum, amelynek segítségével a balközép levezető szerepe a valóságban az emberekre hatott. Ugy véli, hogy ezzel a szemponttal a tanulmányt még alaposan ki kell egészíteni. Az egykorú irodalomból sokkal inkább az illúziónak ez a megjelenési formája olvasható ki, mint maga az illúzió. A Deák-pártiak pl. állandóan azt vetik a balközép sze­mére, hogy »érzelmi« politikát űz. És Jókainak a munkáiból közvetve és köz­vetlenül is számtalan helyen az osztrák-gyűlölet árad az olvasó felé. A közép­nemességnek a néppel való egysége 67 után már nem jelenthetett mást, mint az osztrák-gyűlöletben való egységet. Markovitsné is említi, hogy a balközép »népszerű« jelszavakba burkolta a függetlenséghez való ragaszkodását, de nem mutatja be, milyen, jelszavakról volt szó. Ez a kérdés egyben úgy is jelentkezik, mint az osztály viszonyok tisztázódásának akadálya. * Marx-Engels-Lenin-Stalin zur Deutschen Geschichte, Band II/2. Berlin, Dietz-Verlag, 1954, 1117., 1302-1303., 1313. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents