Századok – 1955

Közlemények - Szekeres József: Adatok a pécsi bányászok 1905. évi harcairól 897

'920 SZEKERES JÓZSEF hogy ezen bérezési szabályzatot ide elkészülte után lehetőleg még életbeléptetése előtt mutassa be. Kifogásolni kell a bányakapitányságnak a pécsbányatelepi bányánál hatóságilag megállapított amaz eljárását, hogy az üzemvezetőség az eddigi gyakorlat ellenére egy aknánál 17 segéd vájárnak előre megállapított napszám béréből a vájárok műszak béreinek emelése végett 10 — 40 fillérnyi összeget levont. Ezen eljárás a szolgáláti szabályok 63. §-ával és azon körülménnyel, hogy a múltban is fordultak elő szórványosan hasonló esetek, csak részben menthető, mert az ilyen tömeges bérkevesbítés ellenkezik az említett § szellemével, másrészről az üzemvezetőségnek kellő előrelátás mellett tudnia kellett volna, miszerint olyan levonásokat a milyeneket a bányánál bebizonyíthatólag 1 % év óta nem eszközöltek, nem szabad engedélyezni akkor, midőn egy hosszú bérharc után az újból munkába állott munkások kedélye már csak az idő rövidsége miatt is még le nem csillapulhatott. A csille törlés tekintetében a szolgálati szabályzat határozmányai jövőre szigorúan megtartandók addig is, míg ez ügy méltányosabb rendezése be nem következik. Itteni nézet szerint a palatartalom térfogat helyett súly szerint volna meghatározandó, mert különösen nagyobb pala darabok mellett az űr tartalom megbecsülésénél az apró kedvezésekre vagy bosszantásokra a felvigyázó személyzetnek bő alkalom kínálkozik. Ε mellett a munkásoktól együtt több palát levonni nem szabad, mint amennyi a szénből az osztályozónál kiválogattatik. A bányabiztos szóbeli jelentése szerint a bányaigazgató kétségbe vonta, hogy a bányakapitányság kiküldöttjének joga volna a munkások panaszát a helyszínén az üzemvezető, esetleg a bányaigazgató bevonásával megvizsgálni a nélkül, hogy a munkást előbb panaszának elintézése végett az üzemvezetőhöz illetve a bányaigazgatóhoz utasítaná. Teljesen szabályszerűen járt el a bányabiztos, midőn a bányaigazgató ezen felfogásával szemben minden egyes konkrét panaszt azonnal megvizsgált. Egy legújabb miniszteri rendelet még külön is utasítja a bányakapitányságot, hogy minden konkrét esetet vizsgálat tárgyává tegyen. Felhivatik továbbá, hogy a második bérmozgalom alkalmából elhangzott panaszok és kérelmek megvizsgálásáról felvett jegyzőkönyv 4, 6, 7 pontjait tegye jó indulatú megfontolás tárgyává. Mi sem áll távolabb a bányakapitányságtól, mint hatáskörét átlépve a munkaadó jogát és rendelkezési ügykörét parancsolólag korlátozni akarni. De másrészről kötelessége a feleket engedékenységre, eljárásuk és cselekvéseik esetleges következményeire különösen akkor felhívni, és figyelmeztetni, midőn az ellentétek, úgy mint a jeles esetben, azok között felette kiélesedtek. Az 5. pontban foglalt kérelem tekintetében egy kis kölcsönös jóakarattal megegyezés jöhet létre. A 6. pontban foglalt kérelem teljesítése a munkadóra sem anyagi, sem erkölcsi kárral nem járhat. A 7. pont alatti kérelem teljesítése az igazgatóság azon elvéből folyik, hogy különböző mórtékkel mérni nem szabad. Ez tartandó szem előtt a munka díjazásának megállapításakor is. Személyek közötti megkülönböztetésnek itt annyival kevésbbé lehet helye, mert az újbóli munkába való fogadás tényében hallgatólag kell hogy benfoglaltassék a múltak megbocsátásának ténye is. Ε nélkül nem teljes a béke, az egyetértés, nem biztos a nyugalom. Ha mindezek dacára a bányaigazgató másként cselekednék, úgy eljárásának esetleges következményeiért a felelősséget teljes mértékben viselnie kellene. Budapest, 1905. évi augusztus hó 31-én. Pauspertl Károly m. kir. bányakapitány«34 Az igazgató Bécsbe küldött szeptember 1-i jelentéséből is kitűnik, hogy szó sem lehet elbocsátásokról és a július 31-i jegyzőkönyvben foglalt engedmények visszavonásáról. »Hivatkozva aug. 30-án kelt 67051/1. a. 5. számú rendelkezésükre és Ríicker bányafőtanácsos igazgatósági tag úrnak aug. 26-án kelt s mellékelten visszaküldött levelére, megjegyezzük, hogy mi augusztus 23-án kelt 2958. számú titkosunkban jelentettük, hogy az izgatók elbocsátásával kapcsolatban ugyanazon álláspontot foglaltuk el, mint aminőt a bányafőtanácsos úr elfoglalt. Ez idő óta azonban sok minden megváltozott, elannyira, hogy a kényszerelbocsátások jelenleg, — jobban mondva e pillanatban, 34

KGL. DGT. Big. 3093/1905.