Századok – 1955
Közlemények - Sarlós Béla: A pesti munkásság forradalmi harca és programja 1848-ban 75
86 SARLÓS BÉLA Ez volt az oka annak, hogy a kormány által az április 19-i zavargások szervezői és résztvevői kinyomozására és megbüntetésére kinevezett bizottság feltűnő erélytelenséggel kezelte feladatát : a zavargások szervezői ellen egyáltalán semmiféle megtorlást nem alkalmazott ; 8 napi elzárás volt a legsúlyosabb büntetés, amit a zavargások tettesei ellen kiszabott. Ezzel szemben a bizottság minden eszközt megragadott, hogy bebizonyítsa : a radikálisokat a pesti zsidó község pénzeli, az vásárolt részükre fegyvereket, — jegyzőkönyvének felét az erre irányuló kihallgatások töltik meg, de figyelemre sem méltatta, elfogadhatatlannak találta Körösi Sándor és a többi radikális tanú vallomását ; a zavargások tényleges elfojtásához, katonaság, nemzetőrség igénybevételéhez is teljesen erélytelenül nyúlt. Minthogy tehát a zavargások a radikálisok ellen is irányultak, akik kapcsolatban álltak a munkássággal, s minthogy az április 17-i gyűlés követeléseinek plebejus jellege folytán a vizsgáló bizottságnak minden oka meg lett volna minél több munkás letartóztatására s ez mégsem következett be, — csak arra az eredményre juthatunk, hogy az utcai zavargásokban, bántalmazásokban a munkástömegek éppúgy nem vettek részt, mint ahogy nem vettek részt magán a 19-i gyűlésen sem. A sztrájkoló munkások megmozdulását tehát élesen el kell különíteni az antiszemita és radikálisellenes zavargásoktól éppen úgy, mint a házbérelengedés ellenforradalmi jelszavát az április 17-i gyűlés forradalmi programjától. Az április 19—20-i események a szó szoros és politikai értelmében is reakciói voltak a munkásság forradalmi akciójának. Ε reakciós zavargás folytán, de a munkásmozgalom ellen adta ki az összminisztérium április 20-án a gyűléskorlátozó rendeletet. A rendelet szövege világosan a munkásköveteléseket ítélte el : »Nem a népnek érdekében cselekszik az — hangzik a rendelet —, ki céltalan csoportozásokat eszközöl s ámító bujtogatásokkal gyűjti össze a lakosokat, mert általa a munkás napszámostul, az iparüzőtül, a kereskedőtül, a legdrágább kincset, a munkára szükséges időt rabolja el. S midőn azt igéri, hogy a nép szükségein segít, éppen akkor népinséget idéz elő a munka és szorgalom megzavarása által. A felelős kormány szent kötelességének tartja minden kérelmet meghallgatni, minden jogszerű kivánatot törvényes hatalmának teljes erejével támogatni és teljesíteni : de törvényszegésre irányzott csoportosulásokat eltűrnie nem szabad s ily csoportozások erőszakos követelésének engedni soha nem fog.«14 A rendeletben szó sincs az antiszemita zavargásról vagy a házbérelengedésről. Az »ámító bujtogatásokat, segítést a nép szükségein« elsősorban a 17-i gyűlés programjára lehet alkalmazni. Nem a polgári elemekhez szólt tehát elsősorban a rendelet — ahogy Nemes Dezső következtette —, hanem elsősorban a munkásokat figyelmeztette, hogy a kormány a 17-i gyűléshez hasonlót eltűrni nem fog, a gyűlés követeléseit törvényteleneknek tekinti s ellenük szükség esetén karhatalmat fog alkalmazni. Azzal, hogy a kormány az április 19 — 20-i zavargások szervezői ellen semmiféle szankciót nem alkalmazott, még csak világosabbá tette, hogy nem a kispolgárság reakciós rétege, hanem a munkásság forradalmi szárnyához szól a figyelmeztetés. De ez a rendelet nem az egyetlen intézkedése a kormánynak, mellyel az április 17-i gyűlésre reagált. Ugyancsak április 20-án Szemere Bertalan belügyminiszter nyomtatott körlevélben figyelmeztette az ország valamennyi városát a háborgások, rendbontások elkerülésének s elfojtásának fontosságára : 14 O. L. 1848 49-es nyomtatványok.
