Századok – 1955
Közlemények - Sarlós Béla: A pesti munkásság forradalmi harca és programja 1848-ban 75
A PESTI MUNKÁSSÁG FORRADALMI IIARCA ÉS PROGRAMJA 1848-BAN 87 »Ha a háborgás a rendbontás a városokban büntetlenül erőre kap, könnyen szerte harapódzik, és az ipar, kereskedés, forgalom megakasztása, megzsibbasztása által a polgárokat Ínségre és fejetlenségre juttatja. Azért férfihoz illő józan határozottságot, és a szabadságot feltételező rend fentartását ajánlom mindenek előtt, ajánlom a városnak összes, ajánlom minden egyes lakosnak külön érdekében ; mely rend támaszát birja a folyton szaporítandó nemzeti őrseregben... <<1 5 Szemere sem az antiszemita zavargások veszélyére int tehát a körlevélben, holott ha amiatt intézkedett — mint például Sopron ν árosához intézett leiratában —, akkor nyíltan megnevezte az okot. Az idézett köriratban kizárólag a városokat — ahol a munkásság összpontosul — figyelmeztette, nehogy a pesti április 17-i példa másutt is követésre találjon. Ezek voltak tehát a kormány intézkedései. Emellett az iparostanodaiak békés szervezkedése is hozzájárult a sztrájkolok forradalmi mozgalmának leszereléséhez. Az iparostanodaiak mérsékelt kívánságait, megalkuvó álláspontját ismerjük, nem feladatom, hogy azzal részletesen foglalkozzam. Csupán azt emelem ki, hogy az iparostanodaiak közvetítő szerepe is — akárcsak az április 19-i gyűlés — az április 17-i sztrájkgyűlés és programjának hatására indult meg. A sztrájkolok forradalmi megmozdulását tehát csak az egész kispolgári reakció, a kormányintézkedések és a munkások az intelligencia által vezetett megalkuvó részének együttes fellépése tudta megállítani. Tisztázásra szorul még az a kérdés, hogy a reakciós polgári réteg mért nem egyenesen a forradalmi munkásmegmozdulás, az április 17-i munkásgyűlés jakobinus jellegű követelései ellen lépett fel? A helyes választ nyilván az adja meg, hogy a reakciós polgárság sokkal szervezetlenebb és gyengébb volt, mint a pesti munkásság. Vasvári beszédéből tudták, hogy szükség esetén többezer munkás tud gyorsan felfegyverkezni s a munkástömegekkel való összeütközés csak a reakciós polgári réteg vereségével és pedig nagyon gyors vereségével végződött volna. Ezért voltak kénytelenek »népszerű« jelszóhoz folyamodni, a házbérelengedést felvetni s az antiszemitizmus fegyveréhez nyúlni. Csak ilyen közvetett fegyverek igénybevételével, kerülő úton számíthattak sikerre. Mindebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a pesti munkásság a fejletlen gazdasági s társadalmi viszonyok és aránylag kis száma ellenére is jóval erősebb és forradalmibb volt, semmint azt Szabó Ervin állította. A radikálisok többsége is lebecsülte a főváros munkásságának erejét. A pesti munkásság, melyet a radikálisok április 15-én még politikai tartalékseregként kezeltek, április 17-én már olyan program mellett tüntetett, mely a részleges földosztás követelésén keresztül a parasztsággal való szövetségre mutat, a kormány megalakulásának első napjaiban a főváros politikai életének egyik jelentős tényezőjévé vált s a forradalmat a plebejus forradalom küszöbéig juttatta el. Természetesen nem véletlen az sem, hogy a főváros munkásságának ez á forradalmi megmozdulása tovább nem juthatott, a forradalom szempontjából eredményre nem vezetett, azt plebejus forradalommá fejleszteni nem tudta: ». . .a proletariátusnak akkor Magyarországon nem volt még általános nemzeti jelentősége, gazdasági mozgalmai és politikai aktivitása nem bírhattak nagyobb jelentőséggel annál, minthogy a nemzeti forradalom radikális útját képviselő nemesi és polgári intelligencia számára tömeget szolgáltasson« 15 Uo.
