Századok – 1955

Tanulmányok - Balázs Béla: A személyes visszaemlékezések felhasználása népi demokráciánk történetének feldolgozásában 882

VISSZAEMLÉKEZÉSEK NÉPI DEMOKRÁCIÁNK TÖRTÉNETÉKEK KEZDETEIRE 883 anyag nem volt, vagy csak igen kevés volt s ahol egyedül a volt nemzeti bizottsági tagok visszaemlékezései pótolhatták, illetve egészíthették ki a kutatásokat. A nemzeti bizottságok a felszabadulás után kibontakozó demokratikus tömegmozgalom népi, forradalmi szervei voltak.Nagytöbbségükben, országos viszonylatban is, a kommunisták vezető szerepe, befolyása érvényesült. Ez adta forradalmi lendületüket és biztosította, hogy népi demokráciánk első szakaszában, a demokratikus, forradalmi átalakulások végrehajtásában, népi demokráciánk államrendjének megalapozásában, a termelés, az élet megindításában jelentős szerepet töltsenek be. Különösen a felszabadulást követő első időszakban, amikor a legkisebb falubán is az égető problémák tömkelege várt azonnali megoldásra, töltöttek be nagy szerepet. A rendelkezésemre álló iratanyag azonban éppen erre az időszakra vonatkozóan volt a leghézagosabb. A rendszeres ügyvitel sok helyen csak hetekkel a felszabadulás után indult meg, a jegyzőkönyvek és egyéb okmányok természetszerűen szűkszavúak, hiányosak voltak s távolról sem tükrözték a maguk teljességében, sokoldalúságában az akkori eseményeket. Különösen sokat foglalkoztatott az a probléma — amelyik a feldolgozás egyik kulcskérdése —, hogy az eddigieknél sokkal történetiebben, élethűbben megmutassam a helyi kommunisták szerepét, tevékenységét. Ennek a kérdésnek a tisztázása azért is bírt nagy fontossággal, mert szorosan kapcsolódott hozzá a nemzeti bizottságokban érvényesülő kommunista vezetés kérdése. A többé vagy kevésbé általános jellegű, nem eléggé dokumentált megállapítások csak elszürkítették, sematikussá tették volna éppen a feldolgozás e központi kérdésének a megoldását. Ez a cikk természetesen nem léphet fel azzal az igénnyel, hogy akár meg is kísérelje tudományosan feldolgozni a gyűjtött adatokat. Ez egyébként nem is lehetséges, mert a kutatás jellegéből következik, hogy a visszaemlékezések anyaga csak kiegészítője az elsődleges forrásoknak : az írott levéltári, sajtó stb. anyagnak és csak azokkal együtt dolgozható fel tudományosan. Ebben a cikkben csak arra vállalkozhattam, hogy nagy vonalakban felvázoljam a kutatás eredményeit és amennyiben az módomban áll, megmutassam az »élő források« felhasználása módszerében rejlő lehetőségeket. - * Az első és egyik legfontosabb tanulsága a kutatásnak az, hogy az általam bejárt vidéken a Kommunista Pártnak a Horthy-fasizmus idején mély, kitéphetetlen gyökerei voltak a parasztságban. Ez a megállapítás önmagában nem tartalmaz semmi újat, mert közismert tényről van szó, de újszerű és rendkívül izgalmas feladat volt a történész számára nyomon követni, hogyan élt tovább a kommunizmus eszméje, a kommunista mozgalom a Tanácsköztársaság bukása után a parasztságban, hogyan hatott ki a parasztság tömegeire és hogyan őrizték, óvták a kommunizmus, a szabadság lángját a Horthyfasizmus legsötétebb időszakaiban is, kis helyi kommunista vagy kommunista érzelmű csoportok : szegényparasztok, földmunkások, kubikusok, volt vörös katonák. Az a megállapítás, hogy az illegális Kommunista Párt tömegbefolyása jóval meghaladta szervezeti kereteit, ily módon is mélyebb tartalmat, sokoldalúbb megvilágítást kapott. Jóllehet, az általam bejárt vidéken, az eddigi adatok szerint, csak az orosházi kommunistáknak (és rajtuk keresztül a gádorosi és nagyszénási) valamint a tótkomlósi kommunistáknak volt 4 Századok