Századok – 1955
Tanulmányok - Barta István: A kormány parasztpolitikája 1849-ben. I. 849
A KORMÁNY PARASZTP0L1TIKÁJA 1849-BEïï 877 Mándy Péter felterjesztésével kapcsolatban közölte Nagy Károly a Bizottmánynyal, hogy abban »mi sem foglaltatik, mi a fentemlített javaslatok bármi módosítását igényelhetné«, Nagy József leveiével kapcsolatban pedig megjegyezte, hogy »a telkek és földek elbecsültetése iránti eljárásra nézve foglalt véleményéhez képest tétetett módosítás az újonnan szerkesztett javaslat 2-ik pontjában«. Az új formájú rendelettervezet lényegében a Nagy Károly által március 10-én előterjesztett szöveg továbbfejlesztése útján alakult ki. Az első lényeges változás a március 10-i szöveghez képest az, hogy az új javaslatban egy-két stiláris változtatással újból megjelenik a február 17-i javaslat- fontos elvi megállapításokat tartalmazó bevezetése,3 8 amely a március 10-i szövegből teljesen elmaradt. Ugyancsak változtatás nélkül bekerült az új szövegbe 1. pontként a február 17-i szöveg 1. pontja a félreérthetetlenül úrbéri jellegű telkek mindennemű tartozás alóli mentességének biztosításáról. A március 10-i szöveg Nagy Józseftől átvett 1. pontja az új javaslatban a 2. pont lett, utolsó mondata azonban — a kétségtelenül úrbéri telkek helyzetéről — az új 1. pont által fölöslegessé vált, helyette kiegészült a kísérőlevélben említett pótlással : a világosan majorsági földet művelők szerződéses kötelezettségeiket teljesíteni tartoznak ugyan, »de az esetben is senki eddig élvezett javadalmaiban törvényes és fokozatos fellebbvitel útján megvizsgálandó bírói ítélet nélkül rövid úton nem háboríttat hátik, sem a földtől, mellyet használ, sem lakóházától önkény által meg nem fosztathatik«. Az új szöveg 3. pontja átvette a március 10-i javaslat 2. pontját, lényeges módosítást jelentett azonban az új fogalmazásban az a körülmény, hogy Nagy Károly feladta azt az álláspontját, amelynek értelmében a parasztnak a vita alatt levő telek után — az utólagos visszatérítés fenntartásával — a döntésig teljesíteni kell a szolgáltatásokat ; ilyen értelemben módosult a kérdéses pont szövegének befejező része annak a megállapítására, hogy az ügy törvényes eldöntéséig »a telek vagy földbirtok használatában lévő lakosok minden zaklatásoktól hatóságilag megoltalmaztassanak úgy, hogy rajtok — azonban a törvényhozás további rendelkezésének fennhagyása mellett — sem gyalog, sem vontató vagy más illynemű szolgáltatásokat természetben követelni ne lehessen«. Az első, február 17-i szöveghez való visszatérés ez lényegében, nem említi azonban az ott kimondott pénzbeli megváltási kötelezettséget, az által viszont, hogy kifejezetten csak a »természetben« való követelést tiltja el, homályban hagyja azt a kérdést, hogy valóban mindenfajta kötelezettség teljesítését felfüggeszti-e a rendelet. A március 10-i javaslat 3. pontja teljes egészében, említést alig érdemlő stiláris változtatással az új szöveg 4. pontja lett. A március 10-i javaslat 4. pontjából a szegény feleknek kirendelendő tiszti ügyészi pártfogásról és az ilyen ügyek soronkívüli gyors elintézéséről szóló rész az új szöveg 5., a hatóságok jelentésadási kötelezettségéről szóló mondat pedig a 7. pontja lett. A közbeeső 6. pontot a február 17-i javaslat 3. pontja alkotta, amely a községekké alakult szerződéses telepeseket volt hivatva megvédeni az önkényes felmondás vagy a felmondás segítségével történő kiuzsorázás ellen ; különbség a két szövegezés között csak annyiban volt, hogy az új szöveg — a gyakran felmerülő konkrét esetek nyomán — külön megemlítette a kertészközségeket, a befejezésben pedig elhagyta a telepítők kármentesítésére történő utalást.3 9 38 Csaknem szószerinti ismertetését 1. előbb, a 860. s köv. l.-on. 39 A Honvédelmi Bizottmány máre 29-i átiratának tisztázatát, Nagy Károly válaszának és a rendelettervezetnek a fogalmazványát 1. Igazságügymin. úrbéri oszt.
