Századok – 1955
Tanulmányok - Barta István: A kormány parasztpolitikája 1849-ben. I. 849
876 BAIITA ISTVÁN mári »törvényelleni földfoglalások és zaklatások« okairól és a kormány tennivalóiról szólt. A levél szerzője »a törvényhozásnak késedelmes halogatásában« látta a bajok főokát, mert szerinte »a magyar nép szelíd és engedelmes vala mindaddig, míg a törvény elmulasztott kiegészítése az ő vágyaikat is fokonként fel nem izgatta«. Az úrbéresek ugyanis először »készek lettek volna tíz-húsz évi fizetéssel magok megváltására, úgy de a túlfeszített demokraták, s főképp az irigy lelkű demagógok kirepült beszédjeikben őket ingyen nyerendő tulajdonnal kecsegtették«. A robotváltságot is fizették volna az úrbéresek, de ezt az állam magára vállalta s »az ingyen kapás a majorsági telkűeket hasonló tulajdon-kapási vágyakra bátorítván, a törvényhozó testület itt is igényekre jogosítá őket kihírlelt beszédei s irataival«. »Most már — jósolta a levélíró — még a hátra lévő pórnép, zsellérek serege zúgása fog következni«. A »tulajdonos osztály« Mándy szerint békén tűrte, hogy jövedelmei megsemmisültek, visite a háború terheit s nem csoda, ha a 30 000 főnyi nemesség soraiban »akadt vala egy-két egyén, ki talán a positiv törvényt áthágta«. A tönkrejutott birtokosokkal szemben növekszik a »nemtulajdonosok vágyja« s »jósló lélek nélkül állíthatni : a communismus előestéjét ünnepli népünk : az a nép, melly a legjobb, jámbor, elégült vala, most már akaratlanul minden tulajdont magának követelend«. Az ebből származó, »coleránál öldöklőbb« veszély megakadályozására két dolgot ajánl a levélíró : 1. Előleget az elvesztett úrbéres földek után a kártérítésre jogosult birtokosoknak és törvényt hozni a majorsági telkek használatáról, 2. a »lázzasztó írók, vagy tettleges tulajdonrablók«elfogatásával és súlyosabb esetekben felakaszttatásával »a lázasztási törvényeknek sikert kell szerezni«, mert nem elég a kormánybiztosokat »csak társalgásra, vagy vizsgálásra és szóbeli csendesítésre sikertelenül kiküldeni«. A birtokos osztály álláspontját tükröző levél Nagy Józsefnek Nyáryhoz írt levelével együtt bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy a Bizottmány végre elővette és tanulmányozta az Igazságügymimsztérium korábbi javaslatait. Az eredmény azonban ekkor még mindössze az lett, hogy Nyáry Mándy Péter levelét »a hozzácsatolt mellékletekkel együtt, mellyek a Szatmár megyében sűrűn előforduló úrbéri panaszok és visszaélések okai- s körülményeire vonatkoznak«,36 a Nagy Károly-féle két korábbi tervezettel egyetemben március 29-én átküldte az Igazságügyminisztériumnak azzal a felszólítással, »hogy ama újabbi felterjesztményben foglalt speciális eseteket és körülményeket figyelembe véve — ^amennyiben netán ezen speciális körülmények combinálása a minisztérium javaslataiban némi módosításokat vagy hozzátételeket igényelne — e részben rögtön végezze el a minisztérium a teendőket, minthogy a tárgy fontossága halasztást nem szenvedhet«.3 7 Az a körülmény, hogy a Honvédelmi Bizottmány helyettes elnöke a kibocsátandó rendeletet sürgősnek minősítette, még jobban felfokozta Nagy Károly buzgalmát és az ügy iránti lelkesedését. Rajta nem is múlott a rendelet mielőbbi kibocsátása. Március 30-án vette kézhez Nyáry előző napon kelt utasítását s másnap, 31-én már készen volt nemcsak az utasításra adott válasz, hanem az új formába öltöztetett rendelet is. Maga a válasz rövid volt. 36 Nagy József ismertetett magánlevele, márc. 20-i, a remetemezei panaszok elintézéséről szóló, később ismertetendő jelentése ós Kiéli István beszámolója képezhették többek között a szóbanforgó mellékleteket. 37 Mándy Péter levelét és Nyáry utasításának fogalmazványát 1. OHB 3476/1849. sz. alatt. (Kiadva KÖM XIV. 768. s köv. 1.)
