Századok – 1955
Tanulmányok - Barta István: A kormány parasztpolitikája 1849-ben. I. 849
874 ISA RT A ISTVÁN a megyéhez tétette át azzal az utasítással, hogy »meghallgatván az illető uradalmat, a folyamodó község részére jelen körülmények figyelméből is lehető némi kedvezést barátságos úton eszközölni igyekezzék«.3 2 Hasonló sorsra jutott a szabolcsi Őri és a bihari Éradony község folyamodványa is : a Honvédelmi Bizottmány mindkét kérvényt a megyéhez küldte le azzal az utasítással, hogy a panaszokat a törvények szellemében intézze el.32 3 Hiába vártak tehát panaszaik orvoslására azok is, akik az országgyűlés vagy az Igazságügyminisztérium helyett egyenesen a paraszti bizalom és remények letéteményeséhez, Kossuthhoz fordultak kérvényükkel.3 3 Kossuth ezekben a hetekben még kevésbé ért rá a parasztok panaszaival foglalkozni, mint korábban bármikor. A kápolnai ütközet, a tiszafüredi válságos napok, a szolnoki nagyszerű győzelem, a fővezérlet problémájának megoldása, az összepontosított hadsereg haditervének kidolgozása időszakában továbbra sem látja még elérkezettnek az időt arra, hogy a szeptemberben lényegében helyes elvekre épített egységfrontpolitikát a közel féléves tapasztalatok alapján felülvizsgálja és paraszti tömegbázisa kiszélesítésének lehetőségét mérlegelje. Kétségtelen, hogy a sorsdöntő időszakban a közvetlen tennivalók első vonalában a "hadsereggel kapcsolatos feladatok állottak, s nehéz lett volna elképzelni a paraszti sérelmek és követelések méltánylásában egyébkor sem serény kormányzattól, hogy a parasztkérdés általános rendezését ekkor tűzi napirendre. A parasztság azonban ekkor átmenetileg nyilván kevesebbel is megelégedett volna, lelkesedésének, áldozatkészségének fokozására elég lett volna a kormánynak egy bíztató gesztusa is, amely közvetlen sérelmeinek orvoslására és általános igényeinek távolabbi, de belátható időn belül történő kielégítésére vállalt volna kötelezettséget. Erre viszont az adott pillanatban elegendő lett volna a Nagy József és Nagy Károly által kezdeményezett rendelet" kiadása is, amihez a nevezettek jó előkészítő munkája után már nem lett volna sem sok időre, sem sok fáradságra szükség. Ezért még a tavaszi hadjárat sokoldalú előkészítő munkája közepette sem menthetjük fel teljesen Kossuthot a felelősség alól azért, hogy nem ismerte fel az Igazságügyminisztérium javaslatának fontosságát. Kossuth a Nagy Károlyék javaslatának benyújtását követő hetek jórészét a hadseregnél töltötte — először március 14-től 21-ig, majd március 26-tól április 12-ig volt távol Debrecentől —, a közbeeső néhány napot pedig a legégetőbb kérdések elintézésével és a márciusvégi fenyegető belpolitikai válság elhárításával töltötte ; ilyen körülmények között talán érthető, hogy maga nem tudott foglalkozni az úrbéri rendelettervezettel, nem lett volna szabad azonban még azt is elmulasztania, hogy bizottmánybeli munkatársainak legalább irányelveket adjon a kérdés megoldására. Ez azonban nem -történt meg ; ilyenformán Nagy Károly javaslata érintetlenül feküdt a Bizottmány irattárában s talán még sokáig ott feküdt volna, ha Nagy József újabb kezdeményezése és egyéb fejlemények nem lökik egy lépéssel előre a megvalósulás felé. 32 A két, márc. 16-án kelt kérvényt és az Arad megyéinek adott utasítás fogalmazványát 1. Igazságügymin. úrbéri oszt. 92/1849. sz. alatt. 32a L. KÖM XIV. 645., 717. 1. 33 A közvetlenül Kossuthhoz vagy a Honvédelmi Bizottmányhoz küldött úrbéri' tárgyú kérvények iktatás után általában megjegyzés és kísérőirat nélkül átkerültek az Igazságügyminisztérium úrbéri osztályához. Csak ritkán fordult elő az, hogy a Bizottmány maga intézkedett az ilyen ügyekben.
