Századok – 1955

Tanulmányok - Barta István: A kormány parasztpolitikája 1849-ben. I. 849

A KORMÁNY PARASZTPOLITIKÁJA 1849-BEN 873 ! és használtak, ezentúl már vagy csak azért is, hogy azon földekről ők állítottak újoncokat és így ők védték meg azokat, nekik tulajdonosi joggal adassanak át, vagy legalább az ő boldogságukról is rendelkezzék a törvényhozás«. Tiszteletet ébresztő az a bátorság, amellyel ezek a Békés megyei jobbágyok az országgyűlés elé állnak azzal az örök igazságot kifejező elvvel, hogy a föld azé, aki megműveli és védelmében vérét ontja. De egyben megható is, hogy éppen azt az országgyűlést tisztelik meg naiv bizalmukkal, amely túlnyomó többségében a birtokosok érdekeit képviseli, s amely eddig nem sok bizonyítékát adta annak, hogy ebben a döntő kérdésben saját szűkebb érdekeit alá tudja rendelni a honvédelem általános érdekeinek. Ez a képviselőház most sem tudja megtagadni önmagát s egyhangú helyesléssel fogadja a. kérvényi bizottság véleményét, amely közölte a kérvényezőkkel, hogy »a reájok háramlott újoncok kiállításával polgári kötelességüket teljesítették ugyan, de más lakos társaik fölött valamely különös érdemet nem tettek« ; a kérvény lényegét illetően pedig emlékeztette a bizottsági vélemény a kérvényezőket arra, hogy az országgyűlés »igenis feladatai közé számította azt, hogy a földesúri, úrbéri szerződési és egyéb viszonyokbeli törvénnyel még eddig eligazítva nem levő állapotokat végképen kiegyenlítve igazítsa el«, s hozzá is fogott a megfelelő törvényjavaslatok tárgyalásához, »de a haza kiütött súlyos körülményei miatt elkezdett működéseit félbenhagyni s azok folytatását boldogabb és csendesebb időkre halasztani kényteleníttetett«. Ezt a kérdést pedig nem lehet az egyes községekkel kapcsolatban külön-külön megoldani, hanem »az ország minden hasonló esetekben forgó lakosaira nézve alkotandó általános és célszerű törvénnyel« kell elintézni, ezért »a folyamodók is egy olly általános törvény alkotásáig várjanak, jelen kérésük tárgyalásába és végképeni elhatározásába a törvényhozás be nem bocsátkozhatván«. Szinte szószerint ezt a véleményt adja a bizottság a Győr megyei Balony helység lakóinak kérvényére is, akik azt kérték, hogy »a bor és húsmérési királyi kisebb haszonvételi jog a győri káptalantól vétessék el és a községnek adassék át«.31

A képviselőház tehát még mindig csak a »boldogabb és csendesebb idők« eléggé távoleső és bizonytalan határidejére hajlandó halvány ígéreteket tenni az igényeivel jelentkező parasztságnak. Csak kevéssel ér el több eredményt az Arad megyei Agya község lakossága. Ők az Igazságügyminisztériumhoz fordultak kérésükkel, amelyben előadták, hogy a 17 évvel korábbi úrbéri rendezés során hogyan fosztották meg őket az uradalom javára a többnyire őseik által irtott földektől s hogyan »szűkölködnek 85 földes ember, 175 földtelen polgárok szántóföld, kaszáló és legelő nélkül«. Azt kérték, hogy a minisztérium szorítsa rá az uradalmat a régen megígért föld és erdőhasználat megadására és a túlmagas haszonbér leszállítására. Egyidejűleg Kossuthnak is írtak' hogy pártfogolja kérésüket : »Erősek vagyunk a hitben, buzgók a haza védelmében — írták neki — és nemcsak őrseregünk (mely most is Paulison áll őrt), hanem egész községünk, ha a szükség úgy kívánja, mindenkor kész felkelni a hon védelmére és azt utolsó csepp vérig megoltalmazandja.« Egyidejűleg egy harangot, 13 font régi pénzt, sZent edényeik közül egy pakfong és egy cinn tányért ajánlottak fel a hazának. A kérvényt Nagy Károly 31

A szóban forgó kérvényeket — más, ugyancsak úrbéri vonatkozású kérvényekkel egyetemben — a márc. 8-i ülésen tárgyalta a képviselőház. (Az ülés ismertetését 1. Közlöny 1849. márc. 10. sz.)