Századok – 1955
Tanulmányok - Barta István: A kormány parasztpolitikája 1849-ben. I. 849
872 BAIITA ISTVÁN és az eléjük kerülő ilyen jellegű ügyeket soron kívül befejezni. Végül a rendelettervezet szövegén kívül figyelmébe ajánlotta Nagy Károly a Honvédelmi Bizottmánynak a február 17-i javaslat 3. pontját, amely a majorsági földre telepedett és községgé alakult parasztok és földesuraik közti viszonyt kívánta szabályozni ; kérte a Bizottmányt, hogy amennyiben egyetért ezzel a ponttal, úgy külön rendeletben gondoskodjék kiadásáról.2 9 Kérvények a kormányhoz és az országgyűléshez ; Kossuth magatartása így próbálják a kormányt a szükséges intézkedések megtételére szorítani azok, akiknek alkalmuk volt közvetlen közelről látni a földesurainak kiszolgáltatott nép szorongatottságát s megismerni orvoslásra váró bajait. De a nép kívánságai néha-néha közvetítők nélkül is eljutnak a kormányhoz és az országgyűléshez, s a Kossuthhoz vagy a képviselőházhoz eljuttatott kérvényekből mind gyakrabban világlik ki, hogy a nép valóban kapcsolatot lát jogos igényeinek kielégítése és honvédelmi kötelességeinek teljesítése között. Jellegzetesen tükrözi a földtelen zsellérek töprengését annak a 91 csabai szegényembernek a kérvénye, akik önmaguk állapítják meg azt az elvet, hogy »annyival nagyobbnak kell lenni aránylag a teherviselésnek, amennyivel több javaiban osztozik valaki a társadalomnak«, s ebből kiindulva választ kértek a Honvédelmi Bizottmánytól arra a kérdésükre, hogy »váljon azok, kiknek sem liajlékjok, sem egy talpalatnyi földbirtokjok, sőt még szegénységükhöz arányzott aprómarhai legelőjük sincs, tartoznak-e törvény alá eső fiaikat a rendes hadi szolgálatra felajánlani?« Hangoztatták, hogy »a szent szabadság s nyert jogaik védelmére utolsó csepp vérüket is szívesen áldozzák« s a törvénynek szívesen engedelmeskednek, »szíveiket egyedül csak az vérzené, ha a hazai e tárgyban hozott törvény értelme ellenére volnának szegénységük gyámolától megfosztva«. A Honvédelmi Bizottmány megelégedett azzal, hogy az egy év óta megszokott választ adja a nyilván százezrek gondját jelentő kérdés felvetőinek ; »habár földjük s házuk nincsen is, de van hazájok« — válaszolta csaknem rideg hangon s a folyamodókat arra utasította, hogy »tartsák magokat szorosan a törvény értelméhez, mellyet a Honvédelmi Bizottmány sem változtathat meg, mert a törvény mindenek felett áll s a kormány csak azért van, hogy a törvényeket végrehajtsa«.30 Nem értek el több sikert a kevermesi, iratosi és dombegyházi szerződéses községek lakói sem, akik panaszukkal és kérésükkel közvetlenül az országgyűléshez fordultak. Kérvényükben sérelmezték azt, hogy ők, »kik szerződés mellett lakván földesuraik jószágán, semmi tulajdont nem bírnak s a törvénnyel kimondott szabadság és egyenlőség semminemű jótékonyságaiban mindeddig nem részesültek, minden 127 lélek után csakúgy, mint a földtulajdonosok két újoncot állítani köteleztettek s azt ki is állították«. S számukra a sérelem orvoslásának az útja is világos : azt kérik, »hogy a szerződési helységek lakosi is a szabadság és egyenlőség jótéteményeiben részesíttessenek, jelesen földjeik, mellyeket eddig szerződés mellett m íveltek 29 Nagy Károly márc. 10-én kelt átiratát s bemre a javasolt rendelet pontjait 1. OHB 3229/1849. sz. alatt. (Fogalmazványa Igazságügymin. úrbéri oszt. 123/1849. sz. a latt van.) 30 A csabaiak kérvénye — hátlapján a Honvédelmi Bizottmány febr. 25-i határoztával - OHB 2563/1849. sz. alatt van. (Közölve KÖM XIV. 548. s köv. 1.)
