Századok – 1955

Tanulmányok - Barta István: A kormány parasztpolitikája 1849-ben. I. 849

A KORMÁNY PARASZTP0L1TIKÁJA 1849-BEïï 871 károlyi találkozásukkor alaposan megvitatták a kérdést és a közösen kialakult álláspontot fogalmazták meg Kossuth számára közel egyidőben, az előbbi az agitátor szenvedélyességével és csak a lényeget érintően, az utóbbi az úrbéri joggyakorlatban járatos jogász higgadt, törvénytisztelő aprólékosságával. S nem kétséges az sem, hogy Nagy József megbízatásának kézhezvételekor részletes eszmecserét folytatott a kérdés kormányon belüli mozgatójával, Nagy Károllyal is és ismerte annak elgondolásait. Annál szembetűnőbb az, hogy a jogot és a tulajdont tisztelő Nagy József — személyes tapasztalatai alapján — egy igen lényeges pontban túlmegy Nagy Károlynak a korábban már ismertetett rendelettervezetében megfogalmazott véleményén, azon ti., hogy a birtokon belül maradó paraszt a természetbeni szolgáltatások pénzbeli ellenértékét a per folyamata alatt is megfizesse, későbbi kárpótlás lehetőségének fenntartása mellett. Nagy József tisztában van azzal, hogy ez a pont gyakorlatilag megvalósíthatatlan, s ezért mellőzi, amikor saját elgondolásait megfogalmazza. Nagy Károly újabb rendelettervezete Március 9-én küldte át a Honvédelmi Bizottmány Nagy József jelentését az Igazságügyminisztériumhoz véleményadás végett és Nagy Károly már másnap, március 10-én új, a Nagy József által megfogalmazott elveken alapuló rendelettervezetet terjesztett a Bizottmány elé. Nagy Károly véleménye szerint »a kormánybiztosi jelentésben kimerítőleg és igen helyesen adatnak elő mindazon okok, mellyekből az olly sűrűn ^panaszolt úrbéri visszaélések Szatmár megyében származtak, de mennyiben köztapasztalás szerint az e részben felmerülő kérdések mindenütt ugyanazon kútforrásokból erednének, jelesül onnan : hogy a törvényhatóságok az úrbériségnek 1836-ik évi törvények következtében tett kinyomozása s megállapítása alkalmával nem a törvények értelmében jártak el s hogy az úrbéri tartozásokat eltörlő legújabb törvény általában a volt földesúr és jobbágy közt eddig volt bárminémű lekötelezettségek feloldására magyaráztatott«. A visszaélések kiküszöbölésére és a félreértések megszüntetésére Nagy Károly is a Nagy József által javasolt módot tartotta helyesnek és kérte a Honvédelmi Bizottmányt, hogy most már sürgősen bocsásson ki egy rendeletét, amely a Nagy József jelentésében összefoglalt elveken és az Igazságügyminisztérium által február 17-én felterjesztett pontokon nyugodjék. Az új rendelettervezet némileg részletesebb fogalmazásban és az egész országra kiterjedő érvényesség erősebb kidomborításával lényegében pontról pontra követte Nagy József javaslatát. Lényeges változás csak a 2. pontban volt, amely a február 17-i szövegnek megfelelően utalt a barátságos megegyezés lehetőségére s feltételezte, hogy a vitás telek után a döntés meghozataláig teljesítendők a szolgáltatások, mert megemlítette, hogy ha a telek végeredményben úrbérinak bizonyulna, az időközben teljesített szolgáltatásokért a földesúr kárpótlást tartozik fizetni. A 3. pont e) alpontja kiegészült ezzel a mondattal : »s nem foglaltatott-é el a telek a kibecsültetésre nézve törvény által megszabott rend elmellőzésével?« A Nagy József által megfogalmazott három pontot Nagy Károly kiegészítette egy negyedikkel, amely arról intézkedett, hogy a hatóságok kötelesek a szegény ügyfeleknek tiszti ügyészi pártfogást rendelni, az előfordult esetekről az Igazságügyminisztériumnak jelentést tenni, a bíróságok pedig kötelesek a rendelet értelmében eljárni