Századok – 1955
Tanulmányok - Barta István: A kormány parasztpolitikája 1849-ben. I. 849
870 BAIITA ISTVÁN 1. Minthogy az 1848 : 9. tc. a »majorságból szerződés mellett bírt és csak haszonbérnek tekintendő vagyonokra ki nem terjed«, mindazok, akik maguk sem vonják kétségbe földjük majorsági jellegét, a szerződéses kötelezettségeket teljesíteni tartoznak. 2. »Mivel Szatmár megyében az úrbéri és majorsági viszonyok zavarban vannak, minden olyan esetben, midőn a lakos a telkét vagy földjét úrbéresnek követeli, a kérdésnek elitélése az 1848 : 10. törvény szellemében alispáni bíróság elébe utasíttassék, a fokonkinti fellebbezés pedig birtokon belül engedtessék meg.« (»Ezen szabály — fűzi ehhez a ponthoz Nagy József — a kormánynak kezébe adná a kulcsot, mely szerint a jelen időben veszélyessé válható tömeges kibecsültetést mérsékelje és meggátolja anélkül, hogy ezen intézkedés a törvény és egyesek igazságának rovására történjék.«) 3. Annak elkerülése végett, nehogy Szatmár megye eddig alkalmazott törvénytelen elvei és gyakorlata gátolják az alispáni bíróság munkáját, eleve össze kell állítani azokat a szempontokat, amelyek szem előtt tartása a törvényes eljárásnál szükséges, s aminek elmellőzése esetén az Igazságügyminisztérium a pert visszaküldi a megyéhez. Ilyen szempontok : a) A bíróság az 1836 : 10. tc. értelmében az úrbéri lajtsromokból, végrehajtási jelentésekből és egyéb adatokból köteles megállapítani, hogy a kérdéses telek az úrbér behozatalakor jobbágykézen volt-e? b) Ha később telepítették, adóalappá vált-e? c) Ha az úrbér behozatala után létesített telek jelenleg nemes ember kezén van, maga építette-e a házat a nemes és teljesített-e a telek után úrbéri szolgáltatásokat ? d) Nem cserélték-e el időközben a kérdéses telket, s ha csere történt, kielégítő volt-e a jobbágy számára és a cserélt telek a korábbinak természetét magára öltve adó alapjává vált-e? ej A földesúr kezére nem elhagyott telekként jutott-e a telek és így a törvény értelmében nem kellett volna-e más jobbágynak kiadni? /) Nem olyan-e a telek, amelyet a földesúr a Hármaskönyv 1 : 40. értelmében átmenetileg udvartelekké változtatott, de azután ismét — de már majorságként — jobbágynak adott át? S hu ilyen, tudja-e a földesúr felsőbb vizsgálaton is keresztülment bírói ítélettel igazolni, hogy az 1 : 40 alkalmazásának szüksége fennforgott? Ezeknek a szabályoknak a betartásával Nagy József szerint a bíróságok biztos ítélettel állapíthatják riiég a telkek úrbéri vagy majorsági jellegét, míg ha ilyen vizsgálatot nem folytatnak le, »az értetlen szegény ember a maga igazait védelmezni nem tudja«. De azért is szükség lenne ilyen szabályokra — teszi hozzá —, »mert ezek mellett nem lenne szükség mindenüvé, ahol hasonló panaszok adódnak, rendkívüli kormánybiztost küldeni, kinek eljárása a kívánt köznyugalmat nem mindenütt szerezheti meg, leginkább azon okból, mivel a halomra gyűlendő és időpazarlással járó helyszíni vizsgálat természeténél fogva késedelmesebb, mintsem hogy a földesuraknak határidőhöz kötött kibecsültetési eljárását mindenütt megelőzhesse.«2 8 A hasonlóság Kléh István és Nagy József tapasztalatai és álláapontja között — különösen a vitás telket művelő paraszt birtokon belül maradása kérdésében — első pillantásra szembetűnik. Nem lehet kétséges, hogy nagy-28 Nagy József fent ismertetett márc. 6-i s. k. jelentésót 1. OHB 3023/1849. sz. alatt. Mellékelve van hozzá néhány a fenti tárggyal kapcsolatos megyei utasítás másolata.
