Századok – 1955
Tanulmányok - Barta István: A kormány parasztpolitikája 1849-ben. I. 849
868 BAIITA ISTVÁN nyugalmára fekteti kormányzatának alapját ; míg e megyének elkorcsosodottnemessége nemcsak a múltban volt nagy kárára hazánknak, hanem újabb időben a népen elkövetett eme zsarnokságok által — ha ezek rögtön meg nem szüntettetnek — ezen környéket és általa az egész hazát elláthatlan kö. vetkezményekbe fogná bonyolítani.« S Kléh befejezésül újból felhívja Kossuth figyelmét a rendelet kiadásának fontosságára és maga is ajánlkozik, hogy szükség esetén újból kimegy a megyébe a kiadandó rendelet magyarázatára.26 Nagy József első jelentése és javaslatai Azokban a napokban, amikor Kléh István jelentése és javaslata a Honvédelmi Bizottmány asztalára került, más kezdeményezések is megpróbálták előrelendíteni a jobbágypanaszok rendezésének kátyúba jutott ügyét. Ε napokban érkezett Debrecenbe Szintay János beregi kormánybiztos »javaslata a jobbágyok és földesurak közötti sűrű súrlódások meggátlása tekintetéből«, mintegy alátámasztani kívánva Kléh István figyelmeztetéseit a nemzetiségi parasztok problémáival kapcsolatban.27 Sokkal nagyobb lökést adott azonban Nagy Károly kezdeményezésének Nagy József első, március 6-án Nagykárolyban kelt jelentése, amelyben működése első szakaszának tapasztalatai alapján tett javaslatokat a bajok orvoslására. Jelentésének bevezető soraiban közölte Nagy József, hogy a megyeszék -helyre történt megérkezése után első dolga volt, hogy a Debrecenből magával hozott, valamint a helyszínen kézhez vett panaszokat közölte az érdekelt földesurakkal ; nagy részükre már választ is kapott s másnap készül indulni, hogy minden egyes panaszt a helyszínen vizsgáljon meg. Mielőtt azonban elindulna, eleget kívánt tenni utasítása azon pontjának is, amely kötelességévé tette, hogy a panaszok gyökereit, forrásait is igyekezzék kikutatni. Evégből kutatásokat végzett a megye levéltárában s az ottlevő »Theresiai xírbérekből, szabályozó perekből, panaszlevelekből és Szatmár megyének az úrbéri viszonyok iránt időszakonként hozott végzéseiből« kialakult nézeteit felterjeszti a Honvédelmi Bizottmánynak. A szatmári úrbéri visszaélések okait fentebb éppen Nagy (József emlékiratai alapján összefoglalóan ismertettük, részletesebb fejtegetésüket itt elmellőzhetjük. Nagy József gondos levéltári vizsgálatai felderítették az 1836-os törvényt követő összeírás fogyatékosságait, fölületes és részrehajló módját, azt a visszaélést, hogy a Mária Terézia-féle összeírás után létesült s minden tekintetben úrbéri jellegű telkek kimaradtak az összeírásból, a nemes kezén levő jobbágytelekkel, a telkek cserélgetésével, a Hármaskönyvnek a kibeesültetés eseteit megállapító 1. rész 40. címével űzött visszaéléseket s azt a példátlan hanyagságot, amellyel a megyei összeírások mellőzték »azon lekiösméretes igyekezetet és szorgalmat, mellyet ezen fontos és eredményére messzeható tárgy igényelt volna«. 26 Kléh István Debrecenben, márc. 11-én kelt jelentése két sajátkezű példányban van meg; az egyik, az aláírt eredeti O.L. Orsz. Honvédelmi Bizottmány, — következőkben OHB — 3262/1849. sz. alatt van, a másik, az Igazságügyminisztérium részére egyidejűleg készült másodpéldány pedig az OHB 5194/1849. sz. iratcsomóban. 27 A márc. 6-án kelt jelentés tartalmát az OHB 3041/1849. sz. iktatókönyvi bejegyzés a fentiekben adja meg. Magát a jelentést a bejegyzés szerint — nyilván részben katonai tárgyú tartalma miatt — átküldték a Hadügyminisztériumnak ; jelenlegi holléte nem állapítható meg.
