Századok – 1955

Tanulmányok - Barta István: A kormány parasztpolitikája 1849-ben. I. 849

864 BAIITA ISTVÁN Vasvári Pál kezdeményezésére kimentek a tiszántúli megyékbe, hogy a népet szabadcsapatok alakítására és szükség esetén általános felkelésre buzdítsák. Még közvetlenül a kormány Debrecenbe érkezése után történt, bogy Vasvári és hat társa javaslattal fordultak Kossuthhoz ; elmondták ebben, hogy ők annak idején, Jellacsics közeledtekor Kossuthnak, még mint magánembernek a felszólítására kimentek a nép közé és szervezték a népfelkelést. Kérték, hogy most, amikor a haza hasonló veszélyben van, kormányelnöki tekintélyével küldje ki őket hasonló feladatra, hogy népgyűléseket tartsanak és »a népgyűlések lelkesült embereit guerillacsapatok alakítására bírják«. Vasvári elmondta a beadványban, hogy néhány nappal előbb bejárta a Tiszavidéket, »hogy megismerje a tősgyökeres magyar népet, melly a nemzet egyedüli támasztékának tekintetik« s azt tapasztalta, hogy a hatóságok nem lelkesítenek, de ahol ő népgyűlést tartott, »százanként íratták be magukat a guerillákba«. Döntő ütközet várható, népfelkelésre is szükség lesz — írták a fiatalok —, s ők a felvilágosítás mellett fegyverfogásra is lelkesítenék a népet, így akarják szellemi tehetségeiket a haza javára felhasználni. Az aláírók közül Vasvári Bihar, Békés, Szabolcs és Szatmár megyékbe, Kléh István a Hajdúkerületbe, Szatmár és Középszolnok megyékbe, Kopcsányi József a Balaton alatti vidékre, Vas Gereben Debrecen környékére, Dobsa Lajos Csanád és Csongrád megyékbe, Emődi Dániel Abaujba, Funták Sándor Bácsba és a Bánságba kívánt menni. Kossuth örömmel fogadta a fiatalok ajánlkozását, hiszen ezekben a napokban, január közepén még maga is a császári invázió további előretörésére számított, és legfőbb gondját a népfelkelés megszervezése képezte. Készséggel kiadta tehát nekik a kívánt nyílt rendeletet, hogy »a nép felvilágosítására és jó szellemben tartására, nevezetesen mi jelen harcias körülményekben egyik legfőbb feladat : azt a guerilla-csapatok célszerűségének megértésére s az illy'csapatok képzésére, valamint a rendes csapatokhozi csatlakozásra buzdítani s kitűnő hazafiságra lelkesíteni mindent elkövessenek«. Feljogosította a rendelet az agitátorokat arra is, hogy ha a munkájuk eredményeként megalakulandó szabadcsapat őket kivánná vezérnek, eleget tehessenek a felkelők bizalmának.24

Ε megbízatásból nőtt ki a tavasz folyamán Vasvári Pál Rákóczi-csapata, s ez vitte Kléh Istvánt is Középszolnok és Szatmár megyébe, hogy ott, a földesúri önkény és a paraszti szenvedés ekkor klasszikusnak számító földjén jusson el a szabadságharc egyik döntő kérdésének, a parasztkérdésnek a megértéséig.25

Ismeretes, hogy a paraszti igények megítélésében a forradalom lendítő ereje, a baloldal sem tudott arra a magaslatra felemelkedni, amely megfelelt volna a szabadságharc szükségleteinek, s bár különösen β, szeptemberi országgyűlési harcokban állást foglalt a jobbágyfelszabadítás tővaBbfej lésztése mellett, végül is magáévá tette a birtokos többség és Kossuth álláspontját, amely a nemzeti egységfront szellemében levette napirendről a parasztkövetelések kielégítésének kérdését . Sok tapasztalatra, a néppel való közvetlen érintkezésre volt szükség ahhoz, högy például Vasvári májusra eljusson a parasztság földigénye és honvédelmi készsége közötti összefüggés felismeréséig. Kléh Istvánnak Szatmár-24

A szóban forgó beadvány ismertetését és Kossuth-jan. 16-i nyílt rendeletét 1. KÖM XIV. 144. s köv. 1. 25

Kléh István (1825— ?) a márciusi fiatalok egyike, ügyvéd, mint ilyen az úrbéri ügyek szakértője ; 1848-ban titkár Kossuth pénzügyminisztériumában, majd fogalmazó a kormányzóelnöki irodában. Elsőnek írta meg a márciusi napok összefüggő történetét A pesti forradalom története 1848-ban c. brosúrájában.