Századok – 1955
Tanulmányok - Barta István: A kormány parasztpolitikája 1849-ben. I. 849
862 BAIITA ISTVÁN a.-hon polgárait magány érdekeik felzaklatása mellett egymás ellen bújtatni, s hol csak lehet, ingerültséget, bizddalmatlanságot, elégületlenséget eszközölni«. Hogy mindez elkerülhető legyen, a rendelet a törvényhatóságokat »a tulajdonra lehető minden sérelmes következtetések nélkül, addig is, míg a törvényhozás a fent említett esetekre nézve részletesen és határozottan intézkednék«, az alábbi ideiglenes rendelkezések megtartására kívánta kötelezni : 1. Ahol a telek úrbéri jellege kétségbe nem vonható s a földesúr mégis követelésekkel lépne fel, »az illető hatóság erről feljelentés, vagy folyamodvány útján értesíttetvén, tisztviselői által rögtön intézkedend, hogy a törvény rendelete foganatba vétessék s a lakosoknak, illynemű tartozásokkal! terheltetése semmi szín alatt meg ne engedtessék«. -2. Ahol a szóban forgó telek úrbéri vagy majorsági jellege nem világos, ott a felek — amennyiben barátságosan nem tudnak megegyezni — kötelesek az illetékes bírósághoz fordulni, »addig pedig a dolog maga fekvésében, t. i. úgy hagyattassék, hogy a telek vagy földbirtok használatában lévő lakosok minden zaklatásoktól megoltalmaztatván, gyalog vagy vonatos, vagy bármi szolgálatot természetben követelni semmi esetben ne lehessen — de annak pénzzeli megváltása kárpótlás alapján időközileg is eszközöltessék«. 3. A nem úrbéres földre haszonbér vagy szolgálatok lekötelezése mellett telepedett zsellérek és gazdák, ha rendes községekké alakultak, a szerződésbe foglalt idő letelte után sem kényszeríthetők tűzhelyeik odahagyására, hanem akár a szerződéses idő telt le, akár a telepesek találják úgy, hogy a jobbágyfelszabadítás előtt kötött szerződésük a felszabadult jobbágyok helyzetéhez mérten elviselhetetlenül nyomasztó, »az illető hatóság, mihelyt hasonló esetek bármikép tudomására jutnak, az illető felek bizodalmát bíró egyénekből alakítandó küldöttség által rögtön intézkedni fog, hogy a telepítő s telepítettek közt — jövendőbeli megválthatás alapján — ideiglenesen is olly egyesség eszközöltessék, melly — a törvényhozás e részben teendő rendelésének életbeléphetéséig — a telepítettek további békés lakhatását s a telepítők leendő kármentesítését elegendőképen biztosítsa«. Ezt tartalmazta volna lényegében a rendelet, utolsó pontja csupán arról szólt, hogy a hatóságok minden előforduló esetről kötelesek jelentést tenni az Igazságügyminisztériumnak.2 2 Látjuk, hogy Nagy Károly elgondolása — bár nem nyúlt a parasztkérdés gyökeréhez és a 48-as nagy parasztmozgalmaknak a márciusi törvényen túlmutató követeléseit jórészben nem is érintette — mégis több szempontból előremutató volt. Következetes végrehajtása esetén kétségtelenül nemcsak gátat emelt volna a földesúri ellentámadás további kibontakozása elé, hanem vissza is szorította volna azt éppen két leglényegesebb frontszakaszán : a telkek úrbéri jellegének tagadásbavétele és a szerződésés községek megzsarolása területén. S ami talán a legfontosabb, a rendelet, amennyiben életbelép, már február* folyamán kiemelte volna a szatmári helyzet által felvetett kérdéseket a helyi keretek közül és lehetővé tette volna a hasonló, egyáltalán nem kisszámú ügyek országos méretű megoldását. Előrelépést jelent a tervezet abból a szempontból is, hogy ha óvatos formában is, de — mint Nagy Károly a kísérőlevélben céloz rá — a »közérdek 22 A rendelettervezetet, valamint a Honvédelmi Bizottmányhoz írt kísérőlevél Nagy Károly kezétől származó fogalmazványát 1. Igazságügymin. úrbéri oszt. 1849/319. sz. alatt.
