Századok – 1955

Tanulmányok - Barta István: A kormány parasztpolitikája 1849-ben. I. 849

860 BAIITA ISTVÁN szövénynek sikerült annyira fanatizálni, hogy a belháború szövétnekét meg­gyújtva, saját feje felett is maga tegye rommá az alkotmány épületét, melly­ben pedig többi polgártestvéreivel együtt a nyert szabadság áldott malasz­tait élvezni ő is hivatva volt«. »Ha valaki — folytatja tovább Kossuth — célul tűzte volna ki elhitetni a néppel, hogy az 1848-i törvényekben foglalt népszabadság csak írott malaszt, ha célul tűzte volna ki magának a nép bizo­dalmát törvény és alkotmány iránt kiirtani, ha célul tűzte ki magának a szat­mári oláh népet felizgatni s az erdélyi oláh lázadásba belesodorni, erre bizo­nyára nem választhatott volna átkosan sikeresebb eszközt, mint a robottali zaklatásokat, a törvény rendén kívüli földfoglalásokat.« Kossuth rendelete a panaszok megvizsgálását és részreliajlatlan igazságszolgáltatást helyez kilátásba s »szomorúan felötlő körülménynek« mondja azt, »hogy Szatmár megyéből nap nap mellett érkeznek illy panaszok, a megye részéről pedig soha még egyetlenegy fellebbezés sem érkezett, mely legalább annak adta volna bizonyságát, hogy a törvényes formáknak s bírói eljárásnak útja egé­szen nem mellőztetik«. Ezért kötelességévé teszi Kossuth a megyének, hogy a kormánybiztos megérkezéséig is használjon fel minden törvényes .eszközt a visszaélések megszüntetésére, s keményen meghagyja, hogy a kormány­biztos iránt »engedelmességgel viseltetni, őt munkálkodásának minden ágai­bán segédkezéssel gyámolítani, rendeleteinek pontos végrehajtására a megye minden rangú tisztviselőit utasítani s ekként eljárásának foganatot szerezni hazafiúi szoros kötelességének ismerje«. A Nagy Józsefnek adott megbízatás a fentiek megállapítása mellett utasításba adta a kormánybiztosnak »mind a mellékelt speciális, panaszokat szigorúan megvizsgálni, mind általában az e tárgybani visszaélések kútforrásait kipuhatolni, felhatalmaztatván egyszer­smind, hogy ha a megye megzavart belbékéjének helyrehozása végett némely esetek oly rögtöni elintézést igényelnének, miszerint annak rövid időre is függő­ben tartása veszélyt húzhatna maga után, az illyetén eseteket ideiglenesen s rög­tön elintézhesse«, de az eljárásról a Honvédelmi Bizottmányt azonnal értesítse.20 Kossuthnak ez a meglehetősen szűkkörű felhatalmazása — amely az esetek eldöntésének jogát lényegében a Honvédelmi Bizottmánynak tartotta fenn — aligha lett volna elegendő arra, hogy ennek alapján akár Nagy József eredményes munkát végezhessen, akár a Szatmárban különleges erővel jelent­kező, de mégis országos jellegű probléma megnyugtató megoldást nyerjen. Érezte ezt a kérdés mozgatója, Nagy Károly is, és már a Nagy József kikülde­tését követő napokban új kezdeményezéssel állt elő, hogy a sürgető probléma országos méretekben való iftegoldását elősegítse.3 1 Február 17-én rendelet-20 Kossuth rendeletét és Nagy Józsefnek adott utasítását 1. KOM XIV. 453. s köv.. 1. 21 Nagy Károly igazságos, de egyszersmind emberséges felfogására jellemző az a döntése, amelyet éppen a Kossuth rendelkezéseit megelőző napon, febr. 14-én hozott a nágyszónási kertászközség és Károlyi György gróf közötti ügyben. A gróf önkényesen felemelte a kertészközsóg haszonbérét, mire a község a kormányhoz fordult védelemért. Nagy Károly megvizsgálta az ügyet és arra szólította fel Békés megyét, hogy »a jogtulajdon épségben tartására is figyelmezve ugyan, de egyszersmind az idő szellemét, jelen viszonyokat, méltányosságot és azon körülményt, nehogy folyamodók 30 éve ápolt tűzhelyeikből az álladalomra is káros következésekkel kiszorittassanak, szem előtt tartva . . . olyan egyezséget igyekezzék létrehozni, mely a megválthatási eszmére alapítva, a törvényhozás által illy esetekre nézve jövendőben teendő intéz­kedéseknek foganatba vételétől folyamodókat el ne zárja . . .« Ebben a szellemben jött létre később, március folyamán az egyezség a földesúr és a nagyszénásiak között. (Igazságügymin. úrbéri oszt. 1848/158. sz.)

Next

/
Thumbnails
Contents