Századok – 1955
Tanulmányok - Barta István: A kormány parasztpolitikája 1849-ben. I. 849
860 BAIITA ISTVÁN szövénynek sikerült annyira fanatizálni, hogy a belháború szövétnekét meggyújtva, saját feje felett is maga tegye rommá az alkotmány épületét, mellyben pedig többi polgártestvéreivel együtt a nyert szabadság áldott malasztait élvezni ő is hivatva volt«. »Ha valaki — folytatja tovább Kossuth — célul tűzte volna ki elhitetni a néppel, hogy az 1848-i törvényekben foglalt népszabadság csak írott malaszt, ha célul tűzte volna ki magának a nép bizodalmát törvény és alkotmány iránt kiirtani, ha célul tűzte ki magának a szatmári oláh népet felizgatni s az erdélyi oláh lázadásba belesodorni, erre bizonyára nem választhatott volna átkosan sikeresebb eszközt, mint a robottali zaklatásokat, a törvény rendén kívüli földfoglalásokat.« Kossuth rendelete a panaszok megvizsgálását és részreliajlatlan igazságszolgáltatást helyez kilátásba s »szomorúan felötlő körülménynek« mondja azt, »hogy Szatmár megyéből nap nap mellett érkeznek illy panaszok, a megye részéről pedig soha még egyetlenegy fellebbezés sem érkezett, mely legalább annak adta volna bizonyságát, hogy a törvényes formáknak s bírói eljárásnak útja egészen nem mellőztetik«. Ezért kötelességévé teszi Kossuth a megyének, hogy a kormánybiztos megérkezéséig is használjon fel minden törvényes .eszközt a visszaélések megszüntetésére, s keményen meghagyja, hogy a kormánybiztos iránt »engedelmességgel viseltetni, őt munkálkodásának minden ágaibán segédkezéssel gyámolítani, rendeleteinek pontos végrehajtására a megye minden rangú tisztviselőit utasítani s ekként eljárásának foganatot szerezni hazafiúi szoros kötelességének ismerje«. A Nagy Józsefnek adott megbízatás a fentiek megállapítása mellett utasításba adta a kormánybiztosnak »mind a mellékelt speciális, panaszokat szigorúan megvizsgálni, mind általában az e tárgybani visszaélések kútforrásait kipuhatolni, felhatalmaztatván egyszersmind, hogy ha a megye megzavart belbékéjének helyrehozása végett némely esetek oly rögtöni elintézést igényelnének, miszerint annak rövid időre is függőben tartása veszélyt húzhatna maga után, az illyetén eseteket ideiglenesen s rögtön elintézhesse«, de az eljárásról a Honvédelmi Bizottmányt azonnal értesítse.20 Kossuthnak ez a meglehetősen szűkkörű felhatalmazása — amely az esetek eldöntésének jogát lényegében a Honvédelmi Bizottmánynak tartotta fenn — aligha lett volna elegendő arra, hogy ennek alapján akár Nagy József eredményes munkát végezhessen, akár a Szatmárban különleges erővel jelentkező, de mégis országos jellegű probléma megnyugtató megoldást nyerjen. Érezte ezt a kérdés mozgatója, Nagy Károly is, és már a Nagy József kiküldetését követő napokban új kezdeményezéssel állt elő, hogy a sürgető probléma országos méretekben való iftegoldását elősegítse.3 1 Február 17-én rendelet-20 Kossuth rendeletét és Nagy Józsefnek adott utasítását 1. KOM XIV. 453. s köv.. 1. 21 Nagy Károly igazságos, de egyszersmind emberséges felfogására jellemző az a döntése, amelyet éppen a Kossuth rendelkezéseit megelőző napon, febr. 14-én hozott a nágyszónási kertászközség és Károlyi György gróf közötti ügyben. A gróf önkényesen felemelte a kertészközsóg haszonbérét, mire a község a kormányhoz fordult védelemért. Nagy Károly megvizsgálta az ügyet és arra szólította fel Békés megyét, hogy »a jogtulajdon épségben tartására is figyelmezve ugyan, de egyszersmind az idő szellemét, jelen viszonyokat, méltányosságot és azon körülményt, nehogy folyamodók 30 éve ápolt tűzhelyeikből az álladalomra is káros következésekkel kiszorittassanak, szem előtt tartva . . . olyan egyezséget igyekezzék létrehozni, mely a megválthatási eszmére alapítva, a törvényhozás által illy esetekre nézve jövendőben teendő intézkedéseknek foganatba vételétől folyamodókat el ne zárja . . .« Ebben a szellemben jött létre később, március folyamán az egyezség a földesúr és a nagyszénásiak között. (Igazságügymin. úrbéri oszt. 1848/158. sz.)