Századok – 1955
Tanulmányok - Barta István: A kormány parasztpolitikája 1849-ben. I. 849
858 ΒΑ UTA ISTVÁN amelyek nyomán a parasztkérdés rövid idő múlva mégis csak az országos politika előterébe került. Vajon jni okozta azt; hogy eszek a jelenségek gpESft Szatmár megyében mutat koztak ilyten nagy mértékben s hogy éppen az a megye, amelynek üléstermét és országgyűlési követi helyét egykor Kölcsey géniusza ragyogta be s amelynek ellenzéke a negyvenes évek elején a híres szatmári 12 pontban elsőnek foglalta össze a haladás programját, az a megye ilyen gyengén vizsgázik hazafiságból a nemzet életének válságos óráiba,n ? Az elveknek és a gyakorlatnak ez az ellentmondása abból a· rendezetlen helyzetből következett, amelyben az úrbéri földek ügye Szatmár megyében volt, távolabbi oka pedig a megye birtokviszonyainak különleges fejlődésében kereshető. Szatmár megye a Tiszántúl többi megyéihez viszonyítva keveset szenvedett a török korszak pusztításaitól, nemessége sem tizedelődött meg és szóródott szét olyan mértékben,' mint az más megyék esetében· történt. Szatmárban a birtokos nemesség viszonylag nyugodtan szaporodott, a nemesi birtok pedig ennek megfelelően osztódott, tagozódott. Szatmárban nem jöttek létre hatalmas latifundiumok a török korszak után, nem fejlődött ki a majorsági gazdálkodás, a birtokos nemes a maga szerény birtokára fdndenütt jobbágyokat telepített s azok munkájával akarta eltarttatni magát. Az így megtelepíte't telkek úrbéri jellege a Mária Terézia-féle úrbérrendezés időpontjában nem lehetett vitás, azonban az összeírásba már ekkor is csak hiányosan kerültek be, mivel a földesurak azzal ijesztették el a jobbágyokat az általuk művelt föld úrbéres jellegének bevallásától, hogy minél több lesz az úrbéres telek, annál magasabb lesz az adó. Még homályosabbá vált a parasztok kezén levő földek jellege az 1836-os úrbéri törvény kihirdetése után. A törvény és a helytartótanácsi gyakorlat értelmében nemcsak azok a telkek számítottak úrbérieknek, amelyek a Mária Terézia-féle összeírásba bekerültek, hanem azok is. amelyekre a földesurak később telepítettek parasztokat, de amelyek a tartozások úrbéri formája következtében úrbéri jelleget öltöttek magukra. Amikor azonban 1836-ban, az országgyűlés bezárása után Szatmár megyében is napirendre került az úrbéri telkek összeírásának ügye, a megye önkényesen csak azokat a telkeket íratta össze, amelyek már a Mária Terézia-féle összeírásban is szerepeltek, az összeírás végrehajtását pedig törvényellenesen a szolgabírákra bízták. Ennek az lett a következménye, hogy az így létrejött összeírás még az egyébként feltételezhető kevés hitelességet is nélkülözte s tág teret nyitott a földesúri befolyásolásnak, utólagos javítgatásoknak és hamisításoknak. A jobbágy helyzetének ilyen fokú bizonytalansága mellett lehetségessé vált, hogy a földesúr a törvény rendelkezéseinek fittyet hányva, úgy küldte el a jobbágyot a telkéből, mint a cselédet, a telkek cserélgetésével pedig még a korábban tisztán úrbéri telkek jellegét is összezavarta. Ilyen állapotokat talált Szatmár megyében a jobbágyfelszabadítás és nem csoda, hogy g, jobbágy által művelt földnek csak kis hányada válhatott vitathatatlanul a jobbágy tulajdonává s a paraszt csak a rövidebbet húzhatta, mihelyt a kétes jellegű földhöz való jogát a vármegyei apparátus ítélete alá kellett bocsátania.18 A majorsági földdel egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben rendelkező birtokosok természetesen késhegyig menő harcot indítottak minden egyes 18 Lényegében 'így ismerteti a szatmári állapotok eredetét a visszaélések megszüntetésére kiküldött Kormánybiztos, Nagy József bihari képviselő. (Szárazberky-Nagy József emlékjegyzetei. Bp. é. n. 159. s köv. 1.)
