Századok – 1955
Tanulmányok - Barta István: A kormány parasztpolitikája 1849-ben. I. 849
856 BAIITA ISTVÁN A harmadrendű elítéltek csakhamar kegyelmet is kapnak, hasonlóan az orosházi mozgalmak elítéltjei is, amikor pedig a tavasz folyamán az első- és másodrendű elítéltek hozzátartozóinak kérvényét terjeszti fel a megye, ismét csak azzal pártolja a kérést, hogy »a mezőberényi lakosság a kérdéses lá^ongási ügy elítéltetése óta minden polgárig kötelességeit híven teljesítette, az álladalom szükségleteire igényelt nagy mennyiségű termesztvényeket, fuvarzásokat egész készséggel kiszolgáltató, a reá kivetett katonai újoncokat idejében, sőt a legutóbbiakat az elsők között kiállította, szóval mindenekben, mik tőle kívántattak, oly készséget tanúsított, hogy e tekintetben egy megyebeli községnek sem marad utána.«1 5 Az Igazságügyminisztérium júniusban ennek a kérésnek is helyt adott s a nagyszabású őszi megmozdulás utolsó elítéltjei is szabadlábra kerültek.16 A parasztmozgalmak csaknem teljes elapadása tehát a jellemzője az 1849-es év első hónapjainak. A haza közvetlen veszélye és a kormány erélyes állásfo glalása lefékezi a parasztság osztályharcos hangulatát, kezdeményező kedvét, az ellenséges támadás átmeneti sikere pedig még inkább méggyőzi a paraszti tömegeket arról, hogy igényeik teljesülése szoros kapcsolatban van a forradalmi önvédelem harcának győzelmes befejezésével. A parasztság visszahúzódását, aktivitásának csökkenését azonban nyomon követi az év első hónapjaiban a birtokos osztály kezdettől ható ellenállásának ellentámadássá erősödése. A birtokos nemesség a megmaradt országrész egyes területein mintha csak alá akarná támasztani a parasztoknak azt a nézetét, hogy elért eredményeiket és jövő igényeiket csak az ellenforradalom fölötti végleges győzelem biztosíthatja, nyílt támadásba megy át nemcsak a parasztságnak a márciusi eredményeken túlmenő igényei ellen, hanem magának a márciusi törvénynek a rendelkezései ellen is. A lehetőséget erre a földesuraknak az a körülmény nyújtja, hogy az ország számos vidékén — különösen a peremvidékeken — nemcsak az 1836-os úrbéri törvény rendelkezéseit nem hajtották végre, hanem még Mária Terézia úrbérrendezése is végrehajtatlan maradt, s így teljesen elmosódott a határ a parasztok által művelt földek úrbéri vagy majorsági jellege között. Ezen túlmenően maguk a törvények is tág teret engedtek a földesúri visszaéléseknek s a 48 tavaszának elemi erejű parasztmozgalmaitól megrettent birtokosok csak a kedvező alkalomra vártak, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék azt az áldozatot, amit a jobbágyfelszabadítás tőlük követelt. S ezt az alkalmat meghozta 1848/49 telén a forradalmi kormány helyzetének megingása. A birtokos osztály ellentámadása ; a szatmári helyzet A földesúri ellentámadás indítékai között kétségtelenül fontos szerepet játszott az a nehéz gazdasági helyzet, amibe a birtokosok jelentős része az úrbéri telkekről való kényszerű lemondás következtében került. A birtokosok közt nem kis számban voltak olyanok, akiknek birtoka csupán úrbéri jellegű földekből állott, ezek a törvény életbelépésével egy csapásra elvesztették fő, vagy egyetlen jövedelmi forrásukat, a jobbágyszolgáltatásokat. Áldozatnak 15 O. L., Igazságügymin. büntető törvénykezési oszt. 1849. 5/14. sz. 16 A mezőberényi parasztmozgalmak tekintélyes iratanyaga Igazságügymin. büntető törvénykezési oszt. 5. kútfő 13., 14. sz. alatt van. (760. rakt. sz.)
