Századok – 1955

Tanulmányok - Barta István: A kormány parasztpolitikája 1849-ben. I. 849

Α Κ Ο ΙΟΙ Ä XV IΆ Ε Λ S Ζ Τ Ρ 01.1 ΤΙ Κ Ä .1A 1849-ΒΕΝ 853 mellé ingyen főzeléket is adni, s ha tartozik, de »se pénze, se élelmiszere, se tűzrevalója nincs, mit csináljon a zaklató katonasággal«? Kossuth a kormánybiztosnak adott válaszában hangsúlyozta, hogy a kormány semmi esetre sem kívánja, »hogy a mostani háború által a föld népe szerfölött nyomassék«, s ezért felmentette Balmazújváros lakóit a katonaság ingyen élehnezése-alól, gondoskodott arról, hogy a katonaság részére Debrecenből szállítsanak kenyeret Balmazújvárosba, a főzésért és a hús mellé adott főzelékért a szálláspénz mellé három krajcárt rendelt a gazdának, a hiányzó tüzelőről való gondoskodást pedig a kormánybiztos kötelességévé tette. A rendelkezések foganatosítására a Hadügyminisztérium is utasítást kapott, január 28-án pedig rendelet jelent meg a Közlönyben, amely a katonai élelmezést az egész országra nézve a fenti értelemben szabályozta.9 Néhány nap telik csak el és Kossuth már ismét arra kénytelen figyelmeztetni a seregparancsnokokat, hogy bár a kormány minden törekvése arra irányul, »hogy a nép a hadjárat által ne terheltessék, fuvarozásra, élelmzésre és takarmányadásra ingyen ne kényszeríttessék, mégis naponként majd iminnen, majd amonnan megújulnak a panaszok, hogy az átnyomuló katonaság a népen zsarolásokat követ el. így nem csoda — folytatja Kossuth —, ha a nép ügyünk iránt, melynek magasztosságát sajátjává tenni a pillanat terheltetése miatt szűk elméjével nem tudja, magát semlegesen, sőt tán éppen idegenkedéssel is viseli«. »Nekünk a nép sympathiája akkor is szükséges — hangsúlyozza Kossuth —, ha az csak szavakban mutatkozik, ne hagyjuk tehát, hogy az tettekben megnyilvánuló antipatbiává változzék át.« S nem elégszik meg Kossuth azzal, hogy a katonai parancsnokokat a korábbi rendelkezések szigorú betartására utasítja, hanem egyidejűleg meghagyja a helyi hatóságoknak is, hogy a megfizetetlenül maradt katonai terheket írják össze, a megyei, városi és községi tisztviselőknek szigorúan megparancsolja, hogy a katonaság ^ellátásával kapcsolatos kötelességeiknek az eddiginél sokkal lelkiismeretesebben tegyenek eleget, Szegheő József képviselőt pedig kormánybiztosként küldi ki az egyes alakulatok által okozott károk és adósságok összeírására.10 Míg tehát szeptemberben az a helyzet, hogy a haza veszedelme láttán' a képviselőház és a kormány kénytelen-kelletlen bár, de a paraszti követelések napirendre tűzésével igyekszik a parasztság tömegeit még érdekeltebbé tenni a márciusi vívmányok megvédésében, addig most januárban, amikor a kormány még a szeptemberinél is sokkal nagyobb mértékben rá van utalva a parasztság áldozatkész hazaszeretetére, hasonló kísérletnek nyomát sem látjuk. Az a körülmény ugyanis, hogy Kossuth a maga szenvedélyes módján igyekszik az amúgyis túlterhelt parasztságot az igazságtalan, visszaélésszerű katonai terhektől megkímélni, csak azt mutatja, hogy Kossuth a közvetlen,, mindennapi példákon helyesen tudja megítélni a parasztság hangulatának, rokonszenvének fontosságát a szabadságharc jövője szempontjából, nem jelenti azonban egyszersmind azt is, hogy a paraszti igények" megítélése terén túlhaladt volna őszi, s decemberben olyan határozottan megfogalmazott álláspontján. Az adott körülmények között, amikor a képviselőház többsége már érezhetően jobbra tolódott, nem is lehet nagyon csodálkozni azon, hogy Kossuth változatlanul békebontónak tekintett mindenkit, aki a paraszti igények felkarolásával zavarta meg azt az önvédelmi eltökéltséget, amelyet 9 Az üggyel kapcsolatos iratokat és rendeleteket 1. uo. 240. s köv. 1. 10

A febr. 2-án kelt rendelkezéseket 1. uo. 288. s köv. 1. 2*