Századok – 1955

Tanulmányok - Barta István: A kormány parasztpolitikája 1849-ben. I. 849

852 BARTA IST VAX a szabadparaszti állapot különböző fokozatain állva, korábban sem volt védtelenül kiszolgáltatva a földesúri kizsákmányolásnak, szabadságszeretete és harcos hagyományai következtében pedig kiváltképpen alkalmas arra, hogy a kormány reája alapozza a jövendő honvédelmi politikát. Ez a nép valóban kitörő lelkesedéssel, a hűség, a bizalom' és áldozatkészség felemelő megnyilvánulásaival fogadta mindenütt Kossuthot, aki már a képviselőház első debreceni ülésén, január 9-én kifejezésre juttathatta elhatározását, hogy a közvetlen veszély elhárításához a népfelkelés segítségét veszi igénybe.® A népfelkelési felhívások néhány napon belül el is készültek, bennük — a korábbiakhoz hasonlóan — csupán a haza nehéz helyzetéről és a felkelő nép feladatairól esett szó, de a leghalványabb célzás sem történt az áldozatokért járó jutalomra.6

, A kormány gondoskodása mindössze arra terjed ki, hogy a nagy seregösszevonások előestéjén elviselhetőbbé tegye a nép számára a nagyszabású csapatmozdulatokkal szükségképpen együttjáró katonai terheket. A képviselőház Kossuth javaslatára még a nagy nemzeti ellenállást deklaráló január 13-i ülésen határozatot hoz, »miszerint a kormány főbb gondjai közé számítsa ügyelni, hogy a hadjáratok által a nép minél kevesebb terhet érezzen ; minden zsarolás, bárki kövesse is el, halálbüntetést huzandván maga után«. Ennek megfelelően intézkedik arról is, hogy »mindazt, mit a nép kiszolgáltat, a kormány vagy adóba elfogadja, vagy pedig készpénzben kifizesse«, ha pedig pénzhiány miatt az utóbbi nem lenne lehetséges, ünnepélyes ígéretet tesz a képviselőház, »s ezen kötelezést a nemzeti becsület oltalma alá helyezi, hogy mihelyt a körülmények megengedik, az álladalom részére történt bárminemű kiszolgáltatás a törvényes kamatokkal együtt meg fog téríttetni«.7 A későbbi fejlemények megmutatták, hogy ez a határozat olyan problémát igyekezett a gyökerénél megragadni, amelynek helyes vagy helytelen kezelése a parasztság minden rétegének a hangulatát döntő módon befolyásolta. Mert lia a fuvarozás, az előfogatszolgáltatás terhe csak a módosabb parasztokat érintette is elsősorban, a katonaság beszállásolása és élelmezése egyfprmán nehezedett gazdagra és szegényre, telkes gazdára és zsellérre. S hamarosan bebizonyosodott az is, hogy az országgyűlési határozat írott betűje kevés ahhoz, hogy a parasztságot megvédje a sokszor önkényes katonai megterhelésektől. Még az országgyűlés határozatát megelőző napon kénytelen Kossuth keményhangú utasításban figyelmeztetni Perczel tábornokot, hogy »nem okozhat körülményeink közt semmi nagyobb szerencsétlenséget, mint az, ha a föld népét saját seregeink erőszakosan zsarolják és nyomorgatják«, s ezért szigorú vizsgálatot rendel el a 10. zászlóalj parancsnoka,, Gergely őrnagy ellen, aki a katonai poggyászszállításhoz Kiskúnfélegyházán erőszakkal állította ki a fogatokat és 288 fuvar árával adós maradt.8 S amint sűrűsödnek a csapatmozdulatok, sokasodnak az orvoslást sürgető panaszok is. A balmazújvárosiak január 25-én panaszos beadvánnyal fordultak Kossuthhoz, hogy a község népe, amely »egész éven keresztül nem főtt ételekkel, de csupán száraz sovány· kenyéren tengeti magát«, képtelen a hozzá beszállásolt katonaságot főtt étellel eltartani. A beadványt felterjesztő kormánybiztos feltette a kérdést : tartozik-e a ház gazdája a beszállásolt katonának a hús 5 Képviselőházi beszédét 1. KÖM XIV. 61. s. köv. 1. 6 A jan. 12-i és 16-i népfelkelési felhívásokat 1. uo. 96. s. köv. és 127. s köv. 1. 7 A képviselőház határozatát 1. KÖM XIV. 120. 1. 8 Az ügy részleteire 1. a kiskunfélegyháziak panaszát, Kossuth válaszát és a Perczelnek szóló rendeletet, KÖM XIV. 104. s köv. 1.