Századok – 1955

Tanulmányok - Barta István: A kormány parasztpolitikája 1849-ben. I. 849

Α Κ OK MAX V PARASZTPOLITIKAJA 1849-BEN 851 A kormány álláspontja 1848/49 telén ; a parasztmozgalmak apálya A kormány és az országgyűlés debreceni tartózkodásának első heteiben valóban nem is történik semmi olyas, ami a maradék ország sorsának intézőit a parasztság helyzetére, kívánságaira figyelmeztetné. A szabadságharc ügye a mélyponton áll s Kossuth önmagát múlja felül, hogy a további ellenállás, majd a sikeres ellentámadás előfeltételeit megteremtse. Debrecenbe vezető útjában, a néppel való naponkénti találkozása során arról győződik meg, hogy a Duna—Tiszaköz és a Tiszántúl népe lelkes, késí? minden áldozatra, s a kívánságainak, követeléseinek teljesüléséhez vezető utat a szabadságharc győzelmes megvívásában látja. Valóban, a_ parasztság problémái nem a Kunságban vagy a hajdú városokban a legsúlyosabbak : e területek népe magyarság. 3. kiad. Bpest, 1949. 190. sköv.l.). A 48-as parasztkérdés 1945 utáni haladó felfogású, gazdag irodalmából időrendben elsőnek Szabó István tanulmánya érdemel említést, elsősorban a jobbágyfelszabadítással felmerülő új problémák részletes számbavétele, pontos rendszerezése és eredeti forrásanyag alapján történő ismertetése miatt. (A jobbágybirtok problémái 1848/49-ben. Megjelent a szerző Tan

ulmányok a magyar parasztság történetébőLe. kötetében, Bpest, 1948.) A parasztságl84»-i,foFrâdâTmT Jellegű, osztályharcos megmozdulásait korábban nem ismert levéltári -anyag alapján elsőnek Ember Gyözö tárta feT^ összefüggő egészükben, az ország egész területének figyelembe vételével.. A parasztmozgalmakat kirobbantó okoknak, a parasztság sérelmeinek rendszerező ismertetését Magyar parasztmozgalmak 1848-ban c. tanulmányában végezte el (megjelent a Forradalom és szabadságharc 1848/1849 c. gyűjteményes kötetben, Bpest, 1948), a mozgalmak válogatott iratanyagát pedig Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez c. forráskiadványában (Bpest, 1951) tette közzé. A korai marxista munkák egyik legjelentősebbje Spira György tanulmánya : Parasztságunk és az első magyar polgári forradalom nemesi vezetése (Századok, 1948. 101, s köv. 1.). Jogosan érte azonban az a bírálat, hogy túlságosan negat ivariért ékeli mind a nemesség, mind a parasztság szerepét és áldozatvállalását önvédelmi harcunkban. (Vö. Mód Aladár bírálatával, Társadalmi Szemle 1950. 316. s köv. I.) Ugyanő Kossuth Lajos forradalmi szövetsége a radikális baloldallal és a népi tömegekkel c. tanulmányában (Kossuth-Emlókkönyv, Bpest, 1952) már helyes elvi alapon, mélyrehatóan elemzi a paraszti osztálykövetelések és az önvédelmi harc megvívására Kossuth által létrehozott nemzeti egységfront összefüggéseit,* az egyetemi történeti tankönyv általa írt, egyelőre még kéziratban levő fejezeteiben pedig további nagy lépést tett előre az 1848/49-es paraszt-" kérdés egészének összefüggő ábrázolása felé. A Kossuth-év gazdag terméséből ki kell még emelni Szabó István tanulmányát (Kossuth és a jobbágyfelszabadítás, Századok 1952. 509. s köv. 1.), amely különösen a 48-as parasztproblémák reformkori gyökereinek feltárása révén tud sok újat mondani. Az egész probléma vizsgálatából leszűrt elvi jellegű megállapítások gyakorlati felhasználására kitűnően sikerült példát nyújt Varga János monográfiája : Népfelkelő- és gerillaharcok Jellasics ellen 1848 őszén (Bpest, 1953). Varga műve a gyakorlat példájával igazolja azt a megállapítást, hogy parasztságunk 1848 őszén felismerte osztálykövetelóseinek az ország függetlenségével való szoros kapcsolatát és tömegesen fordult szembe a szabadságot és függetlenséget fenyegető ellenséggel. — A felsorolt, gazdagnak mondható irodalom felmenti e tanulmány szerzőjét az alól, hogy a címben megjelölt tárgy bevezetéseként részletesen kitérjen akár az 1848/49-es parasztkérdós lényegét jelentő problémák részletezésére és magyarázatára, akár a kérdés 1848-as fejlődésének történeti ismertetésére. Viszont éppen a felsorolt munkáknak az az egyoldalúsága, hogy szinte kivétel nélkül lezárulnak 1848 végével, teszi szükségessé, hogy végre a néhány általános megállapításon ós fejezetvégi kitekintésen túlmenően, eredeti forrásanyag alapján vizsgáljuk meg azt a kérdést, hogy milyen mulasztások terhelik a kormány parasztpolitikáját 1849 folyamán. (Erre a felsorolt szerzők közül csak Spira György tett kísérletet ; a Kossuth-Emlékkönyvben megjelent tanulmányában, azonban az ápr. 19-i úrbéri rendeletet elemezve, abból elsietett következtetéseket von le, mivel a rendeletet előzményeitől és keletkezésének viszonyaitól elszakítva vizsgálja. Részben helyrehozza ezt a hibát említett tankönyvkóziratában ; ebben különösen a baloldal parasztpolitikájának fejlődésével kapcsolatban tesz újszerű, helytálló megállapításokat.) 2 Századok