Századok – 1955

Tanulmányok - A római történészkongresszus 835

845 A RÓMAI TÖItTÉNÉSZKONGRESSZUS ség békés fejlődése érdekében kell felhasználnunk. Abban természetesen, hogy a kongresszuson a különböző világnézetű történészek békés együttműködésének szelleme volt az uralkodó s hogy maga a kongresszus is jelentősen hozzájárult e szellem megerősödéséhez, nagy szerepet játszottak a különböző országok marxista történészei. A marxista történettudomány a római kongresszuson minden eddiginél nagyobb és tekintélyesebb képviselettel lépett fel. A 24 tagú szovjet, a 10 tagú lengyel, az 5—5 tagú csehszlovák, román és magyar, az 1 tagú bolgár delegáció mellett jelentékeny számban és súllyal szerepeltek a nyugati országok marxista történészei. (Minthogy Kína még nem tagja a szervezetnek, kínaiak még nem voltak jelen ; a Német Demokratikus Köztársaság történészei pedig egy közös német delegációt alkottak a nyugat-németekkel.) A kongresszuson kitűnt a szovjet delegáció nagy tekintélye, nemzetközi súlya, alapos felkészülése, a szovjet történettudomány sokoldalú fejlettsége és széles érdeklődési köre. A népi demokráciák közül a lengyel történettudományt ismerik és becsülik a legjobban, ennek megfelelően a lengyel delegáció jelentős szerepet játszott. Bár már eddig is tudtunk a nyugati országok marxista történészeinek tevékenységéről, a kongresszuson nagy örömmel győződhettünk meg arról, hogy nyugaton, elsősorban Olaszországban, Franciaországban és Angliában viszonylag erős marxista történész-gárda működik, amelyik komoly tudományos eredményeket ér el. A marxista történészek között a kongresszus vitáiban s a kongresszuson kívül is együttműködés, jó kapcsolatok alakultak ki. Itt kell szólnunk a mai jugoszláv történetírásról is, amelyről azonban csak egyes benyomásaink és nem alapos elemzés nyomán van alkalmunk beszámolni. A jugoszláv történészek nagy része marxistának vallja magát, munkásságában a marxista módszer alkalmazására törekszik. Megítélésünk szerint a jugoszláv történettudomány az elmúlt évtizedben jelentősen fejlődött és az ókorra vonatkozó kutatásoktól kezdve egészen a felszabadulás időszakáig a történelemnek igen széles területével foglalkozik. Úgy tűnik, hogy elsősorban a középkori kutatások terén haladtak leginkább előre. A kongresszus alapján megállapítható volt, hogy az utóbbi évtizedben nemzetközi méretekben megerősödött és magán a kongresszuson is tért hódított a marxista történettudomány. Bár a történelmi materializmus és az egyes kérdésekben kidolgozott marxista felfogás ismertetésére a hivatalos program rendkívül szűk kereteket szabott, ez nem tudta megakadályozni a marxista szemlélet széleskörű és sokoldalú kifejtését. A vitákon ugyanis kitűnt, hogy a rövid előkészületi idő és egyéb objektív nehézségek ellenére a marxista történészek felkészülésének komolysága elérte, felkészültsége pedig meghaladta a legtöbb polgári történészét. A marxisták jól kihasználták a vitaalkalmakat, részükről több mint száz tudományosan jól megalapozott, gondosan kidolgozott hozzászólás hangzott el s így a legtöbb vitatott kérdésben kifejtették a marxista álláspontot. A hozzászólásokat általában az jellemezte, hogy a szűkreszabott, néhány perces időkeretet főként a történelmi materializmus elvi kérdéseinek kidomborítására használták fel ; az elméleti kérdések mellett e rövid hozzászólásokban kisebb tér jutott a részletesebb tényanyag ismertetésére. A kongresszus jellegének, amelyen az idealista és materialista történelemszemlélet harca bizonyos fokig a viták tengelyében állott, véleményünk szerint ez a módszer felelt meg a legjobban. A marxista történettudomány tehát erős befolyást gyakorolt a kongreszszus egész menetére és elismerést váltott ki polgári történészek igen széles