Századok – 1955

Tanulmányok - A római történészkongresszus 835

A RÓMAI TÖRTÉNÉSZKON GRESSZVS 843 sincs burzsoázia, legfeljebb burzsoá mentalitás jelentkezik. Mások — pl. az egyik nyugat-német történész — akik a proletariátus történetével foglalkoznak, abból kiindulva, hogy proletariátus nincs, ha a munkás nem érzi magát proletárnak, azt bizonygatják, hogy marxista értelemben vett proletariátus nem is létezik s ma a munkásság a kispolgárság egy része. Általában felismerhető volt a törekvés % modern fejlődést egy nivelláló, az osztálykorlátokat és ellentéteket egyre inkább eltüntető fejlődésként jellemezni, mind a gazdasági helyzet, mind a politikai jogok vonalán. Itt kell még megemlíteni a »pártszociológia« művelőit is, kik az egyes pártok külsődleges, formális jegyeit kutatva nagy fáradságot pazarolnak arra, hogy a pártok osztályjellegét megcáfolják. Az idealista, szellemtörténeti irányzaton belül külön színt jelentett a klerikális irányzat, amelynek főleg az osztrák, a nyugat-német, az olasz és francia történészek között van sok, jórészt pap képviselője. A kongresszus programján meglehetősen sok egyháztörténeti, vallási téma szerepelt ; ezekre az előadásokra erős klerikális, vatikáni befolyás nyomta rá bélyegét. A történelmi materializmust és a marxista történetírást persze leghevesebben ehhez az idealista, szellemtörténeti irányzathoz tartozó történészek támadták. Elsősorban ők hangoztatták azt az ósdi vádat, hogy a történelmi materializmus kizárólag a gazdasági tényezők szerepét ismeri el, ők terjesztették leginkább azt a hamis nézetet, hogy a marxista történetírás »a priori« elvekből indul ki és nem a valóságos tényekből, valamint azt, hogy a marxista pártosság eleve kizárja a tudományosságot. Legnagyobb erővel azonban azt a tételt védelmezték, hogy a történelemben nincsenek törvényszerűségek, a történelmi jelenségek egyszeriek, nem ismétlődők. Nézetük szerint a marxisták a törvényszerűséget »belemagyarázzák« a történelembe. Láthatóan tehát a törvényszerűség kérdése a mai polgári történetírás legérzékenyebb pontja. Jelentős helyet foglaltak el a kongresszuson egy másik irányzat képviselői, akik a pozitivizmushoz állnak a legközelebb. Á jelenkori pozitivizmus fő témája — amennyire módunk volt megállapítani —• a gazdaságtörténet. Széleskörű kutatásokat folytatnak a középkori és újkori pénz-és ártörténet, kereskedelem, ipar és technikatörténet köréből, továbbá a mezőgazdaság — mindenekelőtt a mezőgazdasági technika — fejlődésének feltárására. A nyíltan burzsoá osztályérdekeket védő amerikai technikatörténészektől eltekintve a pozitivisták megelégszenek szűk értelemben vett gazdaságtörténeti részletkutatásokkal, részösszefüggések megállapításával s nem törekszenek ezeken túlmutató, általánosabb érvényű társadalmi következtetések levonására. Ugyanekkor megállapítható, hogy kutatási módszereik, tudományos apparátusuk számottevően fejlődött. A kis részletekbe hatoló, nagyrészt helytörténeti kutatások alapján érdemleges pozitív tényanyagot gyűjtenek össze és publikálnak. Több ízben hangsúlyozták az egyes országok hasonló témakörben dolgozó történészei közötti komplex módszerek alkalmazásának szükségességét. Ε pozitivista irányzat érdeklődési körével és kutatási módszereivel sok rokon vonást találhatunk annál a külön irányzatnál, amelynek gerincét a francia szocialista történészek, az Institut d'Histoire Sociale, főleg a Bourgin, Maitron, Labrousse köré csoportosult történészek alkotják. Ennek az irányzatnak a történetszemléletében ugyan eklektikus elemek vegyülnek össze, szocialista nézeteik sem mentesek a reformista vonásoktól, de a legnagyobb hatást a marxizmus gyakorolja rájuk. Ez irányzat főbb képviselői tudatosan