Századok – 1955

Tanulmányok - A római történészkongresszus 835

842 A RÓMAI TÖItTÉNÉSZKONGRESSZUS Az előadás vitájában is elsősorban a marxista történészek szólaltak fel. Nagy érdeklődés előzte meg M. Mirkovitz : A földtulajdon átalakulása és agrárreformok Jugoszláviában 1804—1945 c. előadását, amely azonban túlságosan vázlatos volt ahhoz, hogy elvi tartalmáról érdemleges képet lehessen alkotni. A szerző, Marxra hivatkozva, kiemelte, hogy a szabadparaszti tulajdonért folyó harc gyakran fegyveres harc formáját öltötte fel. Ugyanakkor felállította azt a tételt is, hogy az 1804-től 1945-ig terjedő nemzeti felszabadító mozgalmakban, a jugoszláv nemzeti állani megteremtésében is a parasztság volt a legnagyobb erő. Általában a parasztság osztályharcait és nemzeti harcait, az egész korszakra vonatkozólag mindvégig progresszívnek értékelte : ez az állítás, főképp 1848—49 történetével kapcsolatban, élénk vitára adott alkalmat. Marxisták és más haladó történészek a szerző több tézisét, valamint a gazdasági és társadalmi szerkezetre vonatkozó elmosódott meghatározásait erősen vitatták. III. A fentiekben a kongresszus zsúfolt anyagának csak kis részét tekin tettük át. Nyilvánvaló, hogy az egyes irányzatok, iskolák, történészek tudo mányos értékeléséhez még a kongresszus anyagainak, vitáinak igen alapos további tanulmányozására lesz szükség. Mégis meg kell kísérelnünk — eddigi tapasztalataink alapján — legalább egy vázlatos képet adni a kongresszuson fellépő főbb történeti irányzatokról annak tudatában, hogy részletes feldolgozás az itt adott képet minden bizonnyal precízebben fogja árnyalni. A polgári történetírásban szélesen elterjedt a nyíltan idealista, szellemtörténeti irányzat. Ezt legnyíltabban és tudatosabban a nyugat-német történészek és az amerikaiak egy része képviselte. Ez az irányzat általában a szellemi tényezőknek a történelmi valóság egészével való azonosításában, a történelmet meghatározó, döntő szerepüknek hangsúlyozásában jutott kifejezésre. Megnyilvánult továbbá olyan nézetekben, melyek szerint az egyes történeti jelenségek — konkrétan pl. az állam, az abszolút monarchia, a proletariátus stb. — csak attól kezdve és csak annyiban léteznek, amikor és amennyiben a társadalom, a kortársak felismerik és elismerik őket. Magát a történelmet minden nemzedék saját érdeklődésének, ízlésének stb. megfelelően mindig másként fogja fel. Lényegében tehát az az irányzat tagadja az objektív történelmi valóság létezését. Ezen általános nézetek mellett meglehetősen széles körben jelentkezett a mai szubjektív idealista polgári történetírás két sajátos válfaja. Az egyik, az ún. szeinantizmus azt állítja, hogy az elvont fogalmaknak nem felel meg reális tartalom : olyan jelenségek tehát, mint kapitalizmus, szabadságjogok stb. csak mint fogalmak léteznek, velük csak mint elvont fogalmakkal operálunk. Tanításai szerint az emberek pl. megalkotják a kapitalizmus elvont fogalmát, aminek azonban tulajdonképpen nincs a valóságban megfelelője. A másik válfaj, egy idealista szociologizmus, főként azért foglalkozik társadalmi kérdésekkel, hogy az osztályok létét, az osztályok között lévő ellentétek fennállását cáfolja. A kongresszuson pl. több ízben hangot kapott az a nézet, mely szerint az egyes társadalmi osztályok meghatározhatatlanok, nem lehet tudni, hol kezdődnek, hol végződnek, továbbá, hogy a valóságban számtalan társadalmi csoport létezik, ezeknek alapját azonban elsősorban nem gazdasági, hanem szellemi tényezők alkotják. Az egyik amerikai történész pl. kifejezte azt a nézetét, hogy Amerikában nem volt és jelenleg