Századok – 1955

Tanulmányok - A római történészkongresszus 835

841 A RÓMAI TÖItTÉNÉSZKONGRESSZUS maguk csinálják történelmüket, de cselekvésüket törvényszerűen meghatározzák az objektíven adott társadalmi feltételek. Collotti előadásához kapcsolódott A. M. Pankratova korreferátuma : A historizmus problémája és a jelenkor. Az előadás elemezte és bírálta a jelenkori polgári történetírói és filozófiai irányzatokat és kifejtette a történelmi materializmusnak, mint a feltörekvő forradalmi osztály, a munkásosztály optimista világnézetének főbb tudományos tételeit . Az előadást — amely talán a legnagyobb közönséget vonzotta az egész kongresszuson — számos polgári történész vitatta. Hasonlóképpen nagy vita követte A. L. Szidorov : A szovjet történettudomány főproblémái és fejlődésének néhány eredménye c. előadását. A vitában kidomborodott a szovjet történetírás fejlettsége és általában a marxista történettudomány ereje. A népi demokratikus országok történészei élénken bekapcsolódtak a vitába: egyrészt kifejtették, mit tanultak a szovjet történettudománytól, másrészt megcáfoltak a vita során elhangzott több helytelen állítást, illetve szembeszálltak egyes provokatív megnyilvánulásokkal. Ember Győző hozzászólásában több példán mutatta meg, milyen segítséget nyújtott a szovjet történettudomány a magyar történeti fejlődés egész sor fontos kérdésének megoldásában. A téma vitája sajnos nem volt mentes reakciós elemek provokációitól : ezúttal, Pankratova előadásának vitájától eltérően, nem csupán elméleti kérdésekről volt szó, nemcsak a történelmi materializmust támadták, hanem orosz, ukrán és lengyel fehér emigránsok, továbbá néhány nyugat-német, amerikai és svájci felszólaló felhasználta az alkalmat arra, hogy politikailag támadja a Szovjetuniót. Ezeknek a felszólalásoknak édes-kevés közük volt a történettudományhoz. A vita során két jugoszláv történész is szót kért, akik — bár elismerték a szovjet történettudomány nagy eredményeit — néhány kérdésben bíráló megjegyzéseket hangoztattak. A szovjet történettudomány imponáló fölénye jól kidomborodott az előadó higgadt, tényekkel bizonyító magasszínvonalú válaszában, amit azok is megtapsoltak, akik egyébként a vita sarán a szovjetellenes hangulatkeltés hatása alatt állottak. Hasonló körülmények között folyt le B. Leénodorski · A történettudomány Lengyelországban 1945—1955 között c. előadása. Ez alkalommal főleg a rendkívül aktív, szervezett lengyel emigráció részéről hangzottak el ellenséges és tudománytalan hozzászólások, mígnem az egyik emigráns politikai jellegű agitációját maga a Comité elnöke, R. Fawtier szakította félbe s intte le. A magyar delegációnak — mint mondottuk — a kongresszus programjában csak egy korreferátum jutott, amit Andics Erzsébet tartott A magyar történetírás fejlődése és fő problémái az elmúlt évtizedben címen. Az előadás új történettudományunk tematikájának, főbb eredményeinek ismertetése és elemzése mellett kitért a történelmi materializmus néhány lényeges kérdésére, s ennek során kifejtette, hogy a történelmi materializmus egyáltalán nem egyszerűsíti le a valóságot, ellenkezőleg, a valóság igen bonyolult jelenségeit a legadekvátabb módon kifejező elmélet. Az előadást Oliva csehszlovák történésznek a magyarországi régészeti kutatásokat, ásatásokat ismertető hozzászólása egészítette ki. A tudományos bizottságokban folyó munkálatokból a társadalmi mozgalmak bizottságának vitáit emeljük ki. így Oroz francia történész előadását : Az osztályharc eszméje az 1848-as forradalmakban. A szerző elsősorban a nyugati országokban folyó osztályharccal foglalkozott, kitért Marx és Engels tevékenységére s megállapításai sok ponton megegyeztek a marxista nézetekkel.