Századok – 1955

Tanulmányok - A római történészkongresszus 835

840 A RÓMAI TÖItTÉNÉSZKONGRESSZUS ról erősen vitatták s az új »kultúrkört« a francia és olasz polgári történészek nagy része is elvetette. Bár a vita végén, mint általában az egész kongresszuson, hiányzott a vita mérlegét felállító elnöki zárszó, mégis általában az a vélemény alakult ki, hogy a szerzők kísérlete megbukott, amit alátámasztott az is, hogy a francia társszerző a vita végén tételeit bizonyos fokig visszavonta. Ugyancsak nem járt sikerrel — véleményünk szerint — az a kísérlet sem, amely a német, kelet felé irányuló hódító törekvéseket igyekezett, legalábbis részben, felmenteni. H. C. Meyer amerikai történész : Drang nach Osten. 1860—1914 : Mitosz vagy misszió? c. előadásában azt állította, hogy a XIX. század második felében és a XX. század első évtizedeiben a német politika részéről a Drang nach Osten nem mutatható ki ; ezt az adott időszakban csupán az orosz és egyéb szláv propaganda vetette be az európai közvéleménybe. Az előadást a szovjet és más marxista történészek élesen bírálták, magyar részről Hanák Péter a Magyarország felé irányuló német gazdasági- és politikai hódító törekvések adataival cáfolta az előadó állításait. Ugyancsak nagy vitát váltott ki Th. Schieder : A liberalizmus és a modern társadalom szerkezeti változásai c. előadása is. A nyugat-német szerző idealista alapon, szociológiai módszerrel igyekezett kimutatni, hogy a XIX. századi liberalizmus a »tömegek demokráciájává« alakult s hogy minden eddigi társadalmi-politikai irányzatnál nagyobb »alkalmazkodó képessége« révén a liberalizmus — elsősorban az angol—amerikai — védi a jelen és a jövő számára az emberi szabadságjogok alapértékeit. A vita során a marxista történészek sok oldalról rámutattak a szerző egyoldalúan elfogult burzsoá álláspontjára. A magyar delegáció tagjai közül Hanák Péter a gazdasági alapban bekövetkezett változásoknak, a munkásosztály és a gyarmati népek valóságos helyzetének, történelemformáló szerepének teljes elhanyagolására rámutatva bírálta az előadást. Korunk egyik legdöntőbb történelmi kérdéseit tárgyalta M. Toscano : A második világháború eredete és diplomáciai bonyodalmai c. előadása. A szerző nagy diplomáciai és publicisztikai anyag felhasználásával, de eklektikus módszerrel, alapjábanamerikabarát szellemben, hanemis élesen agresszív modorban adta elő a kérdést. Végső értékelése röviden abban foglalható össze, hogy a második világháború kitöréséért mindannyian felelősek vagyunk. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok történészei több hozzászólásban, okmányokkal alátámasztva világítottak rá a második világháború valóságos okaira és a nyugati hatalmak tényleges szerepére. Ki kell emelnünk több polgári történész pozitív felszólalását, akik elismerték a nyugati hatalmak súlyos felelősségét a hitleri fasizmus bátorításáért, a végzetes müncheni politikáért stb. A vita során néhány agresszívabb hang csak az amerikai történészek részéről merült fel. A módszertani—ideológiai viták sorában különös érdeklődést váltott ki F. Collotti : A jelenkori historizmus c. előadása. A szerző lényegében Benedetto Croce történetfilozófiai irányzatának követője, tehát a hégeli történelemfilozófia egy modern változatát képviseli, mely szerint a történelem az emberi szellem alkotása. A vita során kifejtette, hogy a történelemben megnyilvánuló szabad emberi cselekvés tulajdonképpen azonos a teológiai akaratszabadsággal. Collotti előadásában a történelmi materializmust fatalizmussal vádolta. A marxista történészek az egész előadást erősen bírálták, Molnár Erik hozzászólásában szembeszállt a fatalizmus nem újkeletű vádjával és kifejtette, hogy a történelmi materializmus tanítása szerint az emberek