Századok – 1955
Tanulmányok - A római történészkongresszus 835
A RÓMAI TÖRTÉNÉSZKONGRESSZUS 837 a szervezet ötéves munkájának főbb kérdéseiről. Kiemelte, hogy a Comité az elmúlt öt évben jelentékenyen megerősödött, nemzetközi befolyása — különösen a kongresszus előkészítése során — kiszélesedett. De szóvátette, hogy még mindig laza az egyes országok történész szerveivel való kapcsolat, hogy szűkösek a Comité anyagi keretei, s nagyrészt emiatt, a Comité legtöbb bizottsága nem fejtett ki érdemleges munkát. Erre hivatkozva javasolta a bizottságok számának csökkentését és a bizottságok működési szabályzatának revízióját. Ez utóbbival a közgyűlés egyetértett, de nem helyeselte a bizottságok számának csökkentését. Ellenkezőleg, több javaslat érkezett újabb bizottságok alakítására. A magyar delegáció részéről javasoltuk a »Nemzeti mozgalmak története« bizottság felállítását. Ε javaslatokat a Comité elnöksége későbbi időpontban fogja megtárgyalni. A közgyűlés három új országot, Japánt, Braziliát és a Vatikánt, felvette a Comité kereteibe s megválasztotta az új elnökséget, amelynek tagja lett A. M. Pankratova akadémikus, a szovjet delegáció vezetője. Elnökül a közgyűlés Federico Chabod haladó szellemű olasz történészt választotta meg, aki részt vett az antifasiszta ellenállásban s akinek egyetemes történeti munkásságát az olasz haladó történészek komolyan értékelik. A közgyűlés végül elfogadta a Comité és a kongresszusok hivatalos nyelvéül az oroszt is. A következő, 1960-ban tartandó kongresszus színhelyéül Stockholmot, az 1957-es közgyűlés helyéül pedig Moszkvát jelölték ki. Ilyenformán a közgyűlés pozitív eredménnyel zárult : több vonatkozásban kifejezésre juttatta a szovjet történettudomány iránti széleskörű megbecsülést és megerősítette a nemzetközi együttműködés és a baráti kapcsolatok kiterjesztésének híveit a Comité vezetésében. * Maga a kongresszus méreteiben igen nagyszabású volt. 29 ország és több nemzetközi történettudományi intézmény képviseletében mintegy 2500-an voltak jelen, bár a küldötteknek csak kisebb része vett aktívan részt a kongresszus munkálataiban. A viták hat szekcióban — a módszertani, segédtudományi, ókori, középkori, újkori és legújabbkori szekciókban — folytak, ezeken kívül több tudományos bizottság — az országgyűlések történetével, a társadalmi mozgalmakkal, szlavisztikával és az egyháztörténettel foglalkozó bizottságok — tartottak ülésszakot az egyes szakterületek problémáinak megvitatására. A főelőadások (referátumok) már a kongresszus előtt hat vaskos kötetben megjelentek s ezekhez járult a korreferátumok kivonatait tartalmazó hetedik kötet, melyet a kongresszus alatt juttattak el a résztvevőkhöz. A kongresszus kiadványaihoz számíthatjuk azokat a nyomtatott előadásokat, tanulmányköteteket, amelyeket a szovjet, a lengyel, a román, a jugoszláv és a magyar történészek adtak ki. Ezek a tanulmánykötetek és kiadványok képet nyújtottak az illető országok történettudományának az utóbbi évtizedben elért fejlődéséről. A kongresszuson a viták a már előre kiadott és tanulmányozott referátumok, illetve korreferátumok tartalmi kivonatai alapján folytak le. Az utóbbiakat egyébként a szerzők az ülésen fel is olvasták. A kongresszus programján negyvenhárom referátum szerepelt, melyeket rendszerint félnapos vita követett. Elhangzott továbbá 140 korreferátum, átlagosan 1 — 2 órás vitával. Ezekhez járultak az egyes tudo-1*
