Századok – 1955

Szemle - Hősi harcok emlékei (Ism. Gaál Endre) 795

798 SZEMLE a demokratikus szabadságjogok biztosításában érdekelt nemzeti erők egységének kialakításáért. A párt nevelő munkája, különösen a második világháború idején vált sokrétűvé, amikor a legális és illegális lehetőségeknek valóban minden formáját kihasználta. Ebben az időben az ország napirenden levő demokratikus átalakulásának az volt a feltétele, hogy a magyar uralkodó osztály hazaárulása folytán német gyarmattá vált Magyarország nemzeti függetlenségét kivívjuk. A KMP elsősorban az illegális sajtótermékekkel, röplapokkal mozgósított a »független, szabad, demokratikus Magyarországért« való harcra. A sajtóapparátus nemcsak a központi pártlapot jelentette meg rendszeresen, »... nemcsak hogy azonnal reagált röpirataival a társadalmi, politikai élet minden eseményére, hanem még kisebb területi, üzemi lapokat is adott ki« (121. 1.). A pártsajtót előállító és elosztó apparátusban dolgozó elvtársak munkája rendkívül áldozatos volt ; »aki sajtóvonalra került, annak meg kellett szakítania minden kapcsolatot azókkal az elvtársakkal és többnyire pártonkívüliekkel is, akikkel a múltban együtt dolgozott« (158. 1.). A nyomda elrejtése, a sokszorosítás, a szükséges anyagok beszerzése, a nyomtatványok szétosztása stb. a konspiráció különleges művészetét követelte meg. A fasiszta rendőrség is tisztában volt a pártsajtó'mozgósító erejével, éselsősorban a sajtóapparátust igyekezett felgöngyölíteni. A kommunisták harcra hívó szava a moszkvai rádió magyar adásain és α Kossuthrádió adásain keresztül eljutott az egész magyar néphez. Akik hallgatták ezeket az adásokat, azt hitték, hogy az országban van a leadó állomás. A moszkvai magyar rádió és a Kossuth-adó kitűnően voltak tájékozva az itthoni politikai viszonyokról, és a lehető leggyorsabban reagáltak a magyarországi eseményekre. »A Kossuth-rádió cselekvően bele tudott avatkozni a magyarországi fejleményekbe, irányt tudott adni az ellenállási mozgalomnak, tehát fontos eszköz volt a párt vezető szerepének megvalósításában.« (169. 1.) A párt a kultúrmunka lehetőségeit, a művészet, es-k'^zeit is felhasználta a nemzeti erők egységének kialakítására, a függetlenségi harcra való mozgósításra. A kommunisták szervezték meg 1942-ben a bőrös színjátszók Bánk bán előadását, amely hatalmas függetlenségi tüntetéssé vált (190—191. 1.). A párt a munkás-kultúr munka egyéb területeit is be tudta vonni a függetlenségért vívott harcba, amit a Munkás Testedző Egyesület lelkeshangulatú Ady, József Attila és Petőfi szavalóestjei is bizonyítanak (183. 1.). A KMP agitációs, szervező és nevelő munkájának eredményeként lendült fel 1942 tavaszán a függetlenségi mozgalom. Az 1942. március 15-ón, többezerfőnyi tömeg részvételével lezajlott függetlenségi tüntetés során a párt jelszavaitól harsogott az utca (184. 1.). A legjelentősebb eredmény azonban a németellenes fegyveres függetlenségi harc kibontakozása volt 1944 őszén. Amikor a Hitler-fasiszták megszállták hazánkat, a Kossuth-rádió azonnal fegyveres partizánharcra hívta fel a magyar hazafiakat. Minthogy azonban a csonka Központi Bizottság likvidátori politikája még 1943-ban feloszlatta a KMP magyarországi szerveit, a fegyveres harcnak nem volt szervezője és vezetője. Pedig a munkások azonnal akartak cselekedni, de a kommunista pártszervezetek hiányában nem tudták, hogyan fogjanak hozzá ; pl. a diósgyőri munkások eleinte csak a nemzetiszínű kokárdák kitűzéséig jutottak el (201. old.). A KMP magyarországi szerveinek újjáalakítása után azonban — ha későn is — kibontakozott a partizán harc, amelynek a MOKAN komité (202. 1.), »Szír«, »Laci«, »Marót« gárdái (207. 1.), vagy az újpesti partizánkötelék (209. 1.) voltak a hősei. A Hősi harcok emlékei c. kötet néhány visszaemlékezése nagyszerű emléket állít a nemzetközi proletariátus lángeszű vezérének, Leninnek. Magyar munkások már az első világháború előtt kapcsolatba kerültek Német- és Franciaországban Leninnel, a. Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején pedig számos magyar hadifogoly látta, hallotta, beszélt vele. A visszaemlékező elvtársak elsősorban Lenin emberi jellemvonásait, közvetlenségét, mélységes humanizmusát, derűs kedélyét, forradalmi optimizmusát, lenyűgöző egyéniségét, emberszeretetét mutatják be (22 — 23, 51 — 53. 1.). Lenin nagyságának a lényegét így jelölte meg Kremniczky Antal elvtárs : »Amíg Lenint hallgattam, éreztem közben a felé áradó szeretetet. S ekkor megértettem : Lenint a nép emelte magasra, magasabbra a csillagoknál, hogy messzire lásson s megmutathassa népének, az egész dolgozó emberiségnek a boldogság felé vezető utat.« (76. 1.) A függetlenségi mozgalom két mártírjának, Rózsa Ferencnek és Schőnherz Zoltánnak az emléke is kitörőihetetlenül él a velük együtt dolgozó elvtársak szívében. Megalkuvás nélküli, harcos bolsevik jellemük, a pártért, a dölgozó népért meghalni kész forradalmár egyéniségük, helytállásuk a szocializmust építő magyar dolgozók számára is példamutatás (160—162. 1.). A kommunisták önfeláldozásának, erkölcsi fölényének, rettenthetetlenségének még számos nagyszerű megnyilatkozását találjuk a kötetben.