Századok – 1955

Szemle - Hősi harcok emlékei (Ism. Gaál Endre) 795

SZEMXE 797 oroszországi nagy szervezete (66. 1.), amelynek tagjai a szovjet hatalom védelmére megszervezték a volt hadifoglyokból a magyar vörösgárdákat, majd pedig Magyarországra jöttek, összefogták a forradalmi csoportokat és megalakították a KMP-t (47. 1.). »Csak azokkal vették fel az érintkezést, akik a múltban is mindig baloldaliak voltak és harcoltak az SZDP és a szakszervezetek áruló, opportunista vezetői ellen« (47. 1.). A fiatal kommunista párt céltudatos forradalmi szervező és nevelő tevékenységet fejtett ki, melynek eredményeként rövid idő alatt meghódította a nagyüzemi munkásság és a katonaság többségét. »A Ganz-Fiat munkássága volt az első Magyarországon, amely teljes egészében csatlakozott a kommunista párthoz« (48. 1.). A gyárak munkásai és a katonák »szomjasan szívták magukba a Szovjet-Oroszországból hazatért elvtársak szavait« (48. 1.). 1918. december 8-án megalakult Csepelen a KMP üzemi szervezete (59. 1.). A hadseregben is rohamos gyorsasággal hódítottak a bolsevik eszmék ; »megalakult minden században a kommunista frakció« (40. 1.). A kommunista katonák 1919 első hónapjaiban fegyverrel a kézben védelmezték a párt egyes szervezeteit a burzsoázia és a jobboldali szociáldemokrácia támadásaival szemben (49. 1.) és készen állottak a hatalomért való fegyveres harcra (41. 1.). A KMP vezetésével a magyar munkásosztály 1919. március 21-én megragadta a hatalmat, megteremtette a Tanácsköztársaságot. Az igazi demokrácia, a szabadság éltető levegőjében felszínre tört a dolgozó nép alkotó ereje és nagyszerű gazdaságpolitikai, kultúrpolitikai és szociálpolitikai alkotásokat hozott létre (63 — 64, 70. 1.). A dolgozói; nép a négyéves háború szenvedései után is egy emberként fogott fegyvert a proletárhaza védelmére, és a belső és külső fronton egyaránt hősiesen védelmezte az ellenség támadásával szemben (59 — 60. 1.). Csepel és a többi nagyüzem munkásai a forradalmi honvédelemnek nemcsak a legmegbízhatóbb hadianyagellátói, hanem a leglelkesebb fegyveres harcosai is voltak. Tanácsmagyarország feledhetetlen emléke, mint a mizserfai bányászok példája bizonyítja, a Horthy-fasizmus elleni szüntelen harcra lelkesítette a magyar dolgozókat (72 — 74. 1.). A Hősi harcok emlékei c. kötetben közölt visszaemlékezések nagyobb része az illegális kommunista párt működésére, harcaira ad lebilincselően érdekes, színes anyagot. Ezekről a lapokról értjük meg igazán, hogy a KMP azért tudott hősöket adni és azért tudott erősödni a szenvedések lángtengerében is, mert mindenkor a magyar dolgozó nép igaz ügyóért harcolt. A párt minden tagja tudta, hogyha az osztályellenség karmai közé kerül, szenvedés, kínzás vagy halálbüntetés vár rá, mégis vállalták a megpróbáltatásokat, hogy minél cselekvőbben hozzájáruljanak népünk szabadságának kiharcolásához. Amikor a munkásmozgalom kipróbált harcosai az illegális KMP soraiba bekerültek, ez a felemelő érzés újjáformálta, megacélozta őket. Nagyszerűen fejezi ezt ki Tamás Aladár elvtárs, amikor ezt írja : »Erő és lelkesültség égett bennem. Legszívesebben énekeltem volna. Néztem a szomorú, kopott házakat, de láttam a mögöttük elterülő szqfgos gyárakat, mezőket, földeket, erdőket ; az egész országot. És egyszerre megvilágosodott bennem: hisz mindez a miénk! Csepel, Angyalföld, a Hortobágy, Salgótarján, minden. De különösen miénk a magyar dolgozók szíve, lelke. Mi felszabadítjuk őket hamarosan és a felszabadítók sorában ott leszek én is! A Pártnak tagja vagyok !« (86. 1.) Pártunk a Horthy-korszakban maroknyi élcsapat volt, befolyása mégis kiterjedt a dolgozók aránylag széles rétegeire — különösen az ipari gócpontokban, a fővárosban, a bányavidékeken. 1927-ben pl. Salgótarján közvetlen környékén 17 kommunista sejt működött (89. 1.). A KMP általában helyesen alkalmazta a legális és illegális munka összekapcsolásának bolsevik taktikáját. Az elvtársak visszaemlékezései felidézik a salgótarjáni bányászok 1926. évi, a pilisvörösvári bányászok 1928. évi sztrájkját és éhségfelvonulását, valamint az 1930. szeptember 1-i forradalmi tüntetést. Ε hatalmas megmozdulások élén a KMP állott, amely következetesen vezette a dolgozók nagyobb darab kenyeréért, a jobb munkafeltételekért, a politikai szabadságjogokért való napi harcokat . A párt befolyása az MSZMP kiépítésén, az MSZMP szervezeteinek széles hálózatán keresztül a húszas évek második felében olyan kispolgári rétegekre is kiterjedt, amelyeket mint kommunista párt nem vezethetett volna. A salgótarjáni medencében a szociáldemokrata befolyás alatt álló szervezett munkásoknak mintegy 80%-a belépett az MSZMP-be és így a KMP irányítása alá került (88. 1.). A KMP a Kommunista Internacionálé világtörténelmi jelentőségű VII. kongresszusa után, a Kommunista Internacionálé közvetlen segítségével céltudatos harcot indított a demokratikus nemzeti erők munkásegységre épülő összefogásáért, a fasizmus ellen, a békéért. Szívósan ós kitartóan küzdött a munkásmozgalmat kettészakító jobboldali szociáldemokrácia ellen, hogy bevonja a fasizmus elleni harcba a legális munkásszervezeteket. »Célja az volt, hogy legális fasisztaellenes tömegmozgalom jöjjön létre« (136. 1.). A KMP hatalmas felvilágosító, nevelő munkát végzett a munkásegységnek és