Századok – 1955

Szemle - Hősi harcok emlékei (Ism. Gaál Endre) 795

796 SZEMLE olyan adatok birtokába juttatják a kutatót, amelyeket sem tárgyi, sem írásos forrásokból nem ismerhet meg. Pártunk Horthy-korszakbeli illegális munkájának módszereit, a párt egyszerű tagjainak hősi helytállását az e kötetben közölt visszaemlékezésekből ismerhetik meg először az olvasók. A régi harcosok elbeszélései igen értékes részadatokkal egészítik ki a mozgalom egy-egy állomására vonatkozó, egyéb forrásokból származó ismereteinket. Közelebb hozzák az akkori történelmi légkört, amivel hozzásegítenek bennünket az események helyesebb értékeléséhez. A visszaemlékezések adatai elősegítik az élet sokoldalúságának megmutatását, megkönnyítik a sematikus általánosítások elkerülését. Ha talán az egyes visszaemlékezések nem is tudják mindig egészen pontosan visszaadni évtizedek távlatából a történteket, az ugyanazon eseményre vonatkozó sok visszaemlékezés biztosítja az ellenőrzésnek, a kép helyes megrajzolásának lehetőségét. Mindezek alapján joggal mondhatjuk, hogy a szóbeli források a legújabb kor történetének jelentős forrásai. A munkásmozgalom múltjára vonatkozó visszaemlékezéseknek a forrásérték mellett óriási nevelőértékük van. A múlt harcosai, akik ma is itt élnek, dolgoznak közöttünk, ha visszaemlékeznek a rabság nehéz éveire, elmondják élményeiket »... ezzel is lelkesítenek bennünket, segítenek nekünk az előttünk álló feladatok megoldásában« (5. 1.). A Hősi harcok emlékei c. kötetben közölt visszaemlékezések az imperializmus és a proletárforradalmak kora magyar munkásmozgalmának egy-egy mozzanatát mutatják be. Az első írás az 1893. évi somogybányatelepi bányászsztrájkról, az utolsó az 1944. évi újpesti partizánharcokról számol be ; a kötet tehát munkásmozgalmunk dicsőséges küzdelmekben, hősies harcokban oly gazdag, több mint 50 esztendejét fogja át. A visszaemlékezések szubjektív jellegéből következik, hogy az elbeszélővel történt, általa is formált harcokat helyezik előtérbe, éppen ezért nem is mindig az egyes időszakok legfontosabb eseményeit tárják fel. Azonban »... bármelyik időszakról, bármilyen eseményről szóljanak is e visszaemlékezések, igazi szocialista hazafiság, a munkásosztály, a dolgozó nép iránt érzett mélységes szeretet árad belőlük« (6. 1.). Valamennyi írást áthevíti a harcosok pártossága, amellyel helytállásra, a párthoz, a néphez való hűségre nevelnek. A visszaemlékezések feli d ita elsősorban az adatközlés ; ezért nem adják és nem is adhatják az események tudományos elemzését. Az elvtársak írásai félévszázad magyar munkásmozgalma fejlődésének azokat az összefüggéseit mutatják meg, amelyeket a visszaemlékezéseknek az egyéni mozgalmi tevékenység kereteit túl nem lépő, vagy alig túllépő adatai lehetővé tesznek. A kötet számos írása megemlékezik azokról a nyomorúságos viszonyokról, amelyek között az Osztrák —Magyar Monarchia és a Horthy-korszak idején tengődött a magyar dolgozó nép. A kapitalisták profi .haj szájának, a dolgozókkal való gálád bánásmódnak ( 14. 1.), a lakbéruzsorának (24 — 26. 1), a bérleszorításnak (54 — 55. 1.), a munkáselbocsátásoknak (87. 1.), a tömegnyomornak (119. 1.) megdöbbentő adatait ismerhetjük meg. Megrázó erővel számolnak be az elvtársak a magyar munkások ós parasztok vérének esztelen pazarlásáról az első világháború idején (37 — 39. 1.), az 1929 — 33. évi válság időszakának példátlan nélkülözéseiről (103. 1.), a kisipari tanoncok kiszolgáltatottságáról és szenvedéseiről (16—18. 1.). Ebből a helyzetből már az első világháború előtt nagyszabású harcokkal kereste a kiutat a magyar dolgozó nép. Ε küzdelmekből ad ízelítőt az 1893-as Pécs-környéki bányászsztrájk, az 1894-es hódmezővásárhelyi kubikos- és munkászendülés, az 1905. márciusi, 30.000 munkást megmozgató vasas-sztrájk, a »Vérvörös csütörtök«, az 1914-es szegedi május l-e harcos emlékének felelevenítése. A gazdasági követeléseket egyre határozottabban politikai követelésekkel összekapcsoló, egyre élesebbé váló küzdelem azonban forradalmi párt irányító, nevelő munkájának hiánya miatt nem fejlődhetett forradalmi harccá. A visszaemlékezések megmutatják, hogy a jobboldali szociáldemokraták burzsoáziával együttműködő áruló politikája, az uralkodó osztály terrorja, elfojtotta e mozgalmakat. De mégsem voltak hiábavalók, mert megedzettók munkásságunkat, megtanították az összes kizsákmányolók elleni közös harc, a hatalom megragadásáért való harc szükségességére, és ezzel előkészítői voltak 1918—19 forradalmainak. A magyar munkásmozgalom és az egész magyar nép történetének döntő fordulatát, a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulását a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme segítette elő. Október győzelmének kisugárzása, a magyarországi forradalmár orosz hadifoglyok közvetlen segítsége adott határozott útmutatást a Fórradalmi Szocialisták csoportjának (68. 1.), a baloldali szociáldemokraták békeharcának (44—46. 1.). Október győzelme tette a proletárforradalom harcosaivá az Oroszországban járt magyar hadifoglyok jelentős részét. 1918. március 24-én létrejött az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt magyar csoportja. Ebből nőtt ki a magyar kommunisták